Tavaly februárjában kezdődött minden, azóta az életem teljesen megváltozott. Barátnőmmel véletlenszerűen bökdösünk fiúkat, mindegy volt, hogy hol lakik. Megböktünk egy srácot, aki szimpatikus volt nekem képről, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget! Aznap este szinte azonnal vissza is bökött, majd be is jelölt, és egyből rám is írt.
Elkezdtünk beszélgetni, nagyon kedveltem, de nem tekintettem másképp rá, csak mint egy jó ismerősre az internetről. Teltek a napok és egyre többet beszéltünk minden este, csak teltek az órák ha vele beszéltem. Amikor először felhívott nagyon örültem, hogy hallhatom a hangját is végre. Volt, hogy interneten hajnalig beszélgettünk, már mindkettőnknek a szeme csukódott volna lefelé, de mindig volt valami ami miatt nem tudtunk elmenni aludni. Kialakult bennem valami, de magam sem tudtam, hogy mi hisz sosem találkoztam még vele, teljesen összezavart. Mindig izgatottan néztem a telefonomat ha ő írt, egész nap arra vártam, hogy végre beszélhessek vele, amikor pedig valami miatt nem írt, nagyon hiányzott és rossz volt a kedvem is. Úgy éreztem ez a dolog kölcsönös, mindig mondta, hogy egyszer mindenképp találkozni szeretne velem, szintén én is így voltam vele, de mindig ott volt az, hogy messze van tőlem, és ez csak egy elérhetetlen álom, hogy valóra váljon. Tévedtem. Egyik nap megkérdezte tőlem, amikor már sok napon, éjjelen át beszéltünk, hogy szeretnék-e vele találkozni. Én persze egyből rávágtam, hogy igen, de még akkor is kételkedtem abban, hogy össze jön-e a találkozás, de igen, igen összejött! Lejött ide, hozzám, képzelhetitek mennyire izgultam és mennyit álltam a tükör előtt a nagy találkozás előtt! :) Amikor megláttam és előttem állt, el sem hittem, hogy ez velem történik! Úgy éreztem, hogy egyből beleszerettem, pontosan olyan volt, mint amilyennek képzeltem. Én nemsokára 17 éves leszek ő most 20 éves, és már lassan 1 éve együtt vagyunk, és szerelmes vagyok, soha sem gondoltam volna, hogy ez megtörténik velem, a szerelmem 250 km-re lakik tőlem. Nehéz, nagyon nehéz a találkozás, főleg amióta focizik, mert ez nagyon sok idejét elveszi, de tudom, hogy számíthatok rá, még ha nagy részt messze is van tőlem. Itt a bizalom a legfontosabb! Gyorsabban telnek a napjaim, ha tudom, hogy nemsokára vele lehetek! :) Szerencsére a szüleim is nagyon szeretik, persze az elején nem nagyon díjazták ezt a kapcsolatot. Annyit tudok tanácsolni, higgy az álmaidban, mert igen is valóra válhatnak! :)
És még a végére egy idézet ehhez az egészhez, ami egyben a kedvencem is: "Tudod, szerelem voltál neki első látásra. Mikor rólad beszélt, óva intettem. Azt mondtam, hogy nehéz lenne, hogy lehetetlenség. Azt tanácsoltam, hogy hagyja, és tudod mit mondott? Nem hagy ki valamit, ami remek lehet, csak mert egyszerre nehéz is. Ha rám hallgatott volna, a legcsodásabb dolgot hagyta volna ki." /Hallgass a szívedre/
A szerelmes történetet beküldte: Anonim lány :)