Minden egy szakítással kezdődött. Szomorú voltam, véget ért a kapcsolatom. Rettenetesen érzelmes vagyok, mindeen megvisel, de akkor valahogy nem éreztem azt a fájdalmat amit vártam volna. Semmi sírás. Hazaköltöztem a szüleimhez, de valahogy nem jöttek a könnyek.
Unatkoztam az első este, mit is csináljak, mivel üssem el az időt? Hát legyen, társkereső oldal az interneten, igen! Gondoltam szerencsém lesz, egy próbát megér. Megfogadtam, hogy az első fiúval beszélgetek. Megjött az első. Semmi extra gondoltam. A fiú elkezdte mesélni, hogy min ment keresztül ,hogy 11 év után elhagyta a lány. Beszélgettünk. De 15 perc után kíváncsi volt a hangomra, mivel 200km telefonzsinórnyira voltunk egymástól. Telefonáltunk, majd megnéztük egymást élőbe az interneten. És hmmm, igen, nem is rossz gondoltam. Majd teltek a napok, és azt vettem észre, hogy alig várom, hogy délután legyen, és végre megint beszélhessünk, majd órákig ültünk a gép előtt és csak beszéltünk beszéltünk, naponta 5-6 órákat. Hihetetlen, gondoltam. Na jó akkor következő lépésben gondolkodtunk: találkozás. Ő Budapesten él, egyértelmű volt hogy inkább én vonatozzak. Na de mikor? 9 nap múlvan július 10-e? Rendben, legyen! Megbeszéltük hogy találkozunk, vagy mindent elsöprő lesz,vagy barátok leszünk egy napig, aztán soha többet nem látjuk egymást. De csak 8-ig bírtam. Felhívtam, majd közöltem: holnap megyek, nem várok tovább! De mi ez? Most miért vagyok bezsongva? Na jó reggel indulás. 13:00-kor elindultam, Ő akkor kezdett izguli, és már egy ideje ezen érzés rabja voltam. Szegényke: felhívott mikor a vonaton ültem, mert azt hitte nem leszek rajta. De rajta voltam, és le is szálltam Budapesten. Megláttuk egymást a pályaudvaron, és már nem volt kérdés bennem. Csók! Pozitív volt a vélemény. Azt hiszem bejött, mert ő is kedvel. Beszélgettünk, felfedeztük egymást. Na és akkor mi legyen? Mert én nem akartam távkapcsolatban élni, és ő sem. Neki elege volt a nőkből, mert mióta egyedül volt, falta a nőket, normális kapcsolatra vágott, ahogy én is. 1-2 hét próba, legyen. Letelt az 1-2 hét és én még mindig Budapesten voltam, mellette, és egyre jobb lett minden. Azóta is Budapesten vagyok, vele, mellette és napról napra szorosabb a kapcsolatunk. Amióta először megláttam, azóta nem váltunk el, azóta minden nap vele fekszem, vele kelek :-) Hihetetlen milyen jó érzés, bejött. Próbát tettünk és sikerült! Napról napra szorosabb köztünk a szeretet. Megtaláltam Őt!!!
A szerelmes történetet beküldte: Tímea