Szerelmes történetek
Sziasztok! 19 éves lány vagyok. A korom ellenére már volt egy pár kapcsolatom. Mindegyik más volt, más stílusú. Volt egy eljegyzésem is, de megcsaltak, mint minden kapcsolatomban. Nincs túl sok elvárásom: szeressen, megbízhassak benne, nézzen ki jól, normális legyen. Ennyi, a többi nem olyan lényeges.
Már-már kezdtem feladni, hogy léteznek normális pasik, pedig vannak! 2011. január 9-én az egyik közösségi portálon ismerősnek jelölt egy srác, voltak közös ismerőseink, de nem volt ismerős a fiú. Ezért hát írtam neki egy üzenetet, hogy honnan ismerjük egymást. Ő erre annyit válaszolt, hogy vannak közös ismerőseink, és ne haragudjak a kellemetlenségért. Idegeneknek nem szoktam visszajelöni, ám ő szimpatikus volt, így hát visszaigazoltam az ismerettséget és felköszöntöttem, mert elötte 2 napja volt a névnapja. Ezek után akkor 9-én este rámírt chet-en és hajnalig beszélgettünk. Akkoriban változtattam tel számot és kiraktam az adatlapomra, hogy mindenki tudjon róla, erre a srác felhívott. A hangja is szimpatikus volt. Másnap reggel ébresztett egy sms-el, majd du/este fele eljött hozzám egy cigire. Ahogy sétáltam a kocsijához, azon gondolkodtam, hogy mit csinálok? Én ilyet nem szoktam. De végülis odamentem. Kiszállt a kocsiból és mint a filmekben: lelassult minden, a szívem majd kiugrott a helyéről. Ahogy rám nézett teljesen elolvadtam. Végig azon járt a gondolatom, hogy ő kell nekem, ő a tökéletes. Akkor este az első találkozásnál röpke 3 órát elbeszéltünk a hidegben természetesen :) Akkor megbeszéltük, hogy másnap 11-én menjek el vele Vecsésre, meg Monorra, mert dolga van. Igent mondtam, meg sem fordult a fejembe, hogy mégis csak idegen. Valamiért bíztam benne. Akkor még este miután elköszöntünk és hazamentünk msn-eztünk. Elkezdtük "osztályozni" egymást pl: ő írta: hányasra értékeled ha a srác vezetés közbe megfogja a lábad? én erre írtam, hogy: 5 :) (1-->nem jó, 5--->nagyon jó). Így beszélgettünk hajnalig. Majd másnap amikor eljött értem minden úgy történt, ahogy msn-en beszéltük. Beszálltam a kocsiba, vezetés közbe megfogta a lábam, majd én is az övét, stb. Végül amikor átértünk Monorra rám nézett a kocsiba, megfogta az arcomat és megcsókolt. Még soha senki nem csókolt ilyen jól! Megfeledkeztem mindenről, nem gondoltam semmire, csak élveztem! Azóta együtt vagyunk, ma vagyunk hivatalosan 4 hónapja együtt, de 10-én tartjuk mindig:) Bár kevés időnek tűnik, mégis tudom, hogy nekem ő az igazi. Mindenben megfelel, testben, gondolkodásban, szexuális téren, viselkedésileg, egyszerűen mindenben megfelel, még a "hibákban" is !
Az első pillanattól kezdve övé a szívem! És ez nem fog változni!
SZERETLEK CICAREK!
A szerelmes történetet beküldte: Cicvarek
Köszönettel tartozok, rengeteget tanultam a volt páromtól, főként, hogy nagyon meg kell becsülni azt aki szeret minket. Köszönet azért, hogy megtanítottál rá, hogy vannak olyan emberek akinek meg kell nyílni és nem szabad bezárkózni.
Köszönöm ezt a másfél évet, már nem a sok rosszra emlékszem, hanem a sok jóra!
Sajnálom, hogy elutasítottam múltkor a közeledésedet, de nem akarom, hogy kapcsolatban legyünk, mert (lehet hogy butaság) becsapom az agyam, hogy feltudjam dolgozni azt a sok rosszat amit tettél vele, hogy lelkileg a sárba tiportál. Már nem haragszom, már megbocsájtottam és tényleg őszintén mondom, hogy találd meg a boldogságod. Remélem azért tanulságos mindenkinek, hogy a tökéletesség nem mindig jó, néha kell az a tányércsörömpölés, hogy tudjuk a másik érez valamit!
Azt kérte tőlem tartsuk a kapcsolatot mert attól függetlenül fontos vagyok neki! Nem lett így ! Próbálkoztam nála , hogy beszélgessünk de elküldött! Azt mondta nincs itt az ideje! Nem is vártam ettől sokat de megpróbáltam legalább! De valahol reménykedtem , mert a remény hal meg utoljára!
És nem is várhatom el tőle hogy akarjon velem beszélgetni!
VÉGE lett! El kell fogadnom hisz én hibáztam !
De nem akarom erőltetni!
Ami nem megy az abba kell hagyni!
Kívánom hogy LEGYEN BOLDOG!
