Szerelmes történetek
Nekem nem volt előtte barátom, noha rengeteg srác haverom volt, de valahogy mindegyik kevés volt, mindegyikből hiányzott valami. Nem MSN-en beszélgettem vele, nem FACEBOOK-on ismerkedtem meg vele, én ezeket mindig lenéztem (bocsi). Ugyanazon a helyen dolgoztunk, ő volt a társam.
De ugye volt, hogy 17 órákat melóztunk egymás mellett és elkezdett udvarolni, mire lenézően lepattintottam, hát persze, hisz nem ismertem meg 1 hónap alatt eléggé, én pedig az igazira vártam. Utána fokozatosan kialakult a szememben a jelleme és korán sem hibátlan, forrófejű, hirtelenharagú, néha gyerekes emberke. De ezeket elfogadtam, néha még mulatok is rajta, és a többi jellemvonását imádom benne, amikkel levett a lábamról. Megtanultam, ha szeretsz valakit és dühös vagy rá, vagy miatta, vagy pedig mások miatt de épp vele vagy, nem hisztizel, nem gyerekesen vergődsz, hanem elmész sétálni(esetemben futni). Jót tesz egy kapcsolatnak ha utána higgadt fejjel mebeszélitek :)
Egy hete volt az eljegyzésünk, csoporttársaink előtt kérte meg a kezem :) De ennek ára volt, a gyűrűért és a kapcsolatodért dolgozni kell! Ja meg persze, adni, adni és adni! Ha kérdésed van kérdezz bátran! ;)
A szerelmes történetet beküldte: Tóth Liza
Thanks
Olivier
