Szerelmes történetek
Szerelem. Ez a szó olyan fájdalmat keltő érzés, de mégis mindnyájan a hatalmába kerülünk. 2010-ben kezdődött ez az egész. A suliban Halloween buli volt, ott volt egy fiú, aki régebben utált de most szemeztünk. Igazából én nem is annyira figyeltem rá. Hazamentem.
Illetve egyik barátnőmhöz. Beszélgettünk MSN-en. Szerkesztett rólunk képeket, és bókolt. Akkor volt barátom, de nem szerettem. Utáltam vele lenni, nem akartam vele találkozni. De ő szeretett. Én pedig egyre jobban kezdtem beleszeretni abba, aki régebben utált. Szakítottam a barátommal és egyik szombat este találkoztam azza a fiúval. Éjjel kb 1-ig kint ültünk a parkban és beszélgettünk. Amikor mellettem éreztem a teste melegét, olyan szívdobogás fogott el, mint még soha. A hangom is remegett. De ha eltávolodott tőlem kétségbe estem. Most ha visszagondolok rá, kb. több mint fél év elmúltával, ugyanúgy remegek mint akkor este. Másik este szintén találkoztunk. Ő focizott, majd foci után, szegény fáradtan kijött hozzám. Akkor is ugyanúgy remegtem. Miután hazamentem, beszélgettem vele telefonon. Összejöttünk. Kb. egy hetet jártunk, amikor szakított velem. Nagyon nehéz volt. Annyira sírtam, hogy azt sem tudtam melyik világon vagyok. A könnyeim zuhogtak le az arcomról, mint valami vízesés. Majd újra összejöttünk és kb. 4 hónapot jártunk. Nagyon szerettem őt. Akárhányszor találkoztunk, akárhányszor az ajka az ajkaimhoz ért, akárhányszor átölelt, akárhányszor mondta, hogy szeretlek, én jobban és jobban szerettem őt. Minden teljesen csodás volt. Azt hittem, hogy ez örökké tartani fog, azt hittem, hogy ő csak az enyém lesz mindörökre, hogy csak értem fog élni. De nem. Mert ami jó az mindig elmúlik. Ez a kapcsolat is elmúlt, bár én szerettem, szeretem, mint még soha. Nagyon sírtam. A könnyeim csak éppen hogy nem fullasztottak meg. Bezárkóztam. Bár mindennek vége volt, mindig lestem a suliban is, hogy csak pillantson meg, hogy csak vegyen észre. Mindig olyan édesen nézett rám, de nem szeretett. Állandóan csak ő járt a fejemben, csak a képeit néztem és csak ő csak ő csak ő. Már kezdtem halványan elfelejteni, amikor felhivott, hogy találkozzunk. Találkoztam vele. Ő megcsókolt, bár az elején ellenkeztem, de olyan jó volt újra a karjaiban. Újra érezni finom illatát. De ő ezt nem vette komolyan. Csak játszott velem és én amiért naív voltam, bedőltem neki, mert szeretem és talán ha újra felhívna, újra találkoznék vele, és újra kezdődne minden előről, mert ő lesz az egyetlen számomra...
A szerelmes történetet beküldte: kicsilány
