Szerelmes történetek

Még pár évvel ezelőtt, gondtalan éltem 13 évesen az életemet. De 2010. húsvétján minden teljesen megváltozott. Akkor ismertem meg Őt. Csak barátként tekintettem rá, semmi más. 3 napig minden percet együtt töltöttünk, de eljött a búcsú ideje, és nagyon rossz volt.

Aztán, 3 hónapig nem találkoztunk, de mindennap beszéltünk telefonon, meg SMS-eztünk. Eljött a várt nap, akkor már betöltöttem a 14-et, ő még 15 volt akkor, de mivel találkozásunk előtt volt a szülinapom, kaptam tőle egy ezüst karkötőt. Örültem neki nagyon, mert tőle volt. Nagyon sokat voltunk együtt, sokat beszélgettünk, szinte mindenről. Ott volt az egész családom, és tulajdonképpen apukám volt aki segített nekünk összejönni, mert gyerekfejjel mindketten nagyon bátortalanok voltunk.
Nagyon ideges voltam végig, mikor vele voltam, mikor vártam őt, még most is emlékszem arra szép kék szemére. Egyik este már nem bírtam, és szinte menekültem előle, mert olyan görcs volt már a gyomromban, hogy az kibírhatatlan volt, és bementem a szobába, és Ő jött utánam. Ott feküdtem az ágyon összegörnyedve, és oda fordított maga felé, nagyon féltem. Akkor kérdezte meg, hogy mi bajom, mondom semmi csak fáj a fejem, és nem hitte el. Erre én azt mondtam: Jó akkor elmondom, csak annyi, hogy apa folyton piszkál, hogy volt-e már puszi.
Mikor befejeztem, odahajolt és megcsókolt, nagyon boldog voltam, 2010. július 17-e volt ekkor. De ismét eljött a búcsú ideje, és nem találkoztunk 3 hétig, utána ő jött hozzám. Augusztusban és szeptemberben minden hétvégén találkoztunk, ennek örültem. Aztán, az ő szülinapja volt. Vettem neki egy nyakláncot, akkor töltötte be a 16-ot. Ezek után, már egyre kevesebbet jártunk egymáshoz. Október után, csak karácsonykor láttuk újra egymást. De karácsony után egész téli szünetben együtt voltunk, egész január ötödikéig. Innentől változott meg minden, kevesebbet beszéltünk, nem keresett már annyira. Húsvétkor még találkoztunk, de más volt, nem olyan mint előtte. De másnapra megváltozott egy kicsit. Mivel, haza kellett jönni, így ezután nem találkoztunk. Júniusban a ballagásom előtt apukám meghalt, és ő másnap szakított velem. De akkor mintha nem is érdekelt volna. Nagyon jól voltam, nem hiányzott kicsit sem. Elkezdődött a középiskola ugye már tizenöt éves voltam ekkor. Barátnőm által megismertem egy srácot akivel egy hónap után összejöttünk, 2013. október 8.-án, bár nem voltam szerelmes, jól megvoltunk. Az elején még alig alig voltak vitáink, de azért voltak. Sokat adtam neki, ( nem dologra értve, hanem érzelmileg ) én viszont keveset kaptam, gyorsan elvesztette a bizalmamat, mivel ha megígért valamit, általában nem tartotta be. Amit lehet mindent megadtam neki. ( de már bánom ) 2013 januárjától rengeteget beszélgettem az első barátommal. Facebook-on éjjeleken át fent voltunk, hogy tudjunk beszélni, kezdett nagyon hiányozni a vele töltött idő. És Ő is. Aztán egyszer megkérdezte, hogy mikor találkozhatunk, és azt feleltem, hogy majd májusban, mert akkor megyünk oda lagziba. Eltelt az idő, és eljött a május, egy héttel a lagzi előtt mentünk segíteni készülődni. Végre találkoztam vele, minden érzés felelevenedett bennem, újra magaménak akartam tudni Őt. 5 napon keresztül szinte végig beszéltünk. Sokat sírtam miatta, nagyon hiányzott, hogy az enyém legyen. Eljött az esküvő napja. Nem gondoltam volna, ami aznap megtörtént. Felöltöztem, szépen kicsíptem magam. Egy fehér egybe részes szoknya volt rajtam, aminek nem volt válla, és ujja sem, kb. a combom közepéig ért le, a hajam szétengedtem, próbáltam minél csinosabban megjelenni. És sikerült, azt hiszem.
Vége lett a hivatalban az esküvőnek, és mentünk arra helyre ahol a lagzi volt. Táncoltunk, húgommal, anyukámmal, és az ő barátjával, a vőlegénnyel a menyasszonnyal, meg szinte mindenkivel táncoltam. Onnan tudtam, hogy valóban csinos voltam, hogy sok bókot kaptam az emberektől. Este megvolt a vacsora, és észrevettem, hogy figyel egy fiú, soha nem láttam még őt, de akkor ott, valami megfogott benne. Vissza-vissza néztem rá, de csak messziről figyeltük egymást. Éjfél után, többen is kint voltak cigizni, és ott volt ez a fiú is. Ott maradtam vele szemben. Kínos volt a csend, miközben figyeltük egymást, így hát megszólaltam, de csak annyit sikerült kinyögnöm, hogy fáj a lábam, aztán sikerült bemutatkoznom is. Bent táncoltunk, később pedig elmentünk sétálni, de kezdettől fogva nem úgy közeledtünk egymáshoz mint két barát, ez már az elején több volt. Séta közben rengeteget beszélgettünk, leültünk egy kocsma elé, ami zárva volt, így csak kettesben voltunk. Ott ültünk egymás mellett, és Ő minden szavamat csak leste, mintha egy nála felsőbbrendűvel beszélt volna. Közeledett felém, simogatta a hátamat. Mikor mentünk visszafelé, más kicsit siettünk mert tényleg hideg volt már hajnalban. Táncoltunk ismét egy kicsit, de már nem volt kedvem táncolni, csak vele lenni, kettesben. Reggel lett, és már lassan menni kellett, mert nagyon fáradt volt a zenész is meg szinte mindenki, de én nem, engem feldobott a közelsége, az, hogy van aki így figyel rám. Mikor hazakísért ( mármint oda ahol voltunk ) megbeszéltük hogy délután találkozunk. Így is lett, de akkor még nem voltunk kettesben, kimentünk az emlékműhöz, ott is sokat nagyon sokat beszélgettünk. Este hazavittük a kislányt aki velünk volt, mert már hívott az anyukája. Vettem fel melegebb ruhát, mert szoknya volt rajtam, és megint mentünk sétálni, és most egy másik kocsma előtt üldögéltünk, itt is közeledett, simogatott, ölelt, és jól esett az ölelése, mellette minden bajom elfelejtettem, csak ő volt nekem, aki feledtette a gondjaimat. Fél tizenkettőig ( este ) voltunk kint utána hazakísért, adtam egy puszit arcára, és elköszöntem tőle, még másnap találkoztunk egy kis időre, 2 óra hosszára. Aztán mennem kellett mert indultunk haza felé.
Kaptam tőle egy SMS-t ami nagyon tetszett és nagyon meghatott. Mikor mentünk hazafelé, mivel még együtt voltam egy sráccal, hívott, hogy találkozzunk, de nem akartam, mondtam neki, hogy most ne jöjjön. Azon a héten szombaton szakítottam vele, mert már azt hiszem szerelmes voltam Dávidba ( akit a lagziban ismertem meg ). Megbeszéltünk Dáviddal, hogy június 14.-én jön le hozzám, persze csak mint barát. Aznap mikor hazaértünk, sütöttünk pizzát, és bent voltunk a szobámban, és feküdt velem szemben az ágyon ( francia ágyam van) én meg már aludtam. És "félrecsúszott" egy puszi, az elsőt nem vettem észre, a másodikat, viszont már viszonoztam, és aztán magam alá fordítottam őt, és hosszan csókoltam! Szóval 2013. június 14-e óta ő foglalja a helyet a szívemben, és nem is szándékozom őt onnan kitenni, úgy érzem vele le tudnám élni az életem, és elvesznék, ha elveszíteném. Apróbb vitáink persze vannak, de nagyon jól megvagyunk, nagyon boldog vagyok mellette, és nem akarom őt elveszíteni!

Ennyi lenne az én szerelmes történetem, és remélem mindenki megtalálja az ő párját.

A szerelmes történetet beküldte: Szilvia