Egy barna hajú lány iszonyú szerelemre lobbant, pedig fiatal volt még nagyon. Akkor nem tudta még, hogy ez a szerelem a későbbi életét is meg fogja határozni. A következő 6 évben is csak az az egy srác járt a gondolataiban. A fiú neve hallatán a lány belül bizsergést érzett.
Nem tudta megmagyarázni az okát, csak tudta, hogy ez már nagy valami. Szerelme az évek során még inkább erősödött. A lány sokszor elérte a célját, de sosem lehetett igazán boldog. A kellemes időszakot mindig a szomorú, keserves napok váltották fel. A lány annyiszor mérlegelt, hogy megéri-e. Sajnos sosem tudott az eszével gondolkodni, mindig a szerelmes szívére hallgatott. Barátai mindig mellette voltak, biztatták, erősítették. Mindig kérlelték, hogy felejtse el ezt a szemtelen srácot. De a szerető szívnek nem lehet parancsolni, mindig visszatért hűtlen párjához az elkeseredett leány. De a fejezet vége megint csak a szakítás. A barna lány most igazán dühös, mérges, feldúlt. Elég volt. Nem akarja folytatni. Próbált túl lépni. Keresett mást. De ahogy teltek- múltak a napok, rájött, hogy szíve nem az új srácért dobog. Még mindig a hűtlen, szemtelen srácot szerette. A fiú szokásához híven megint felkereste a lányt. De szereti megint ez a buta-buta kislányt. A szebbik nem erősnek bizonyult, de csak egy bizonyos pontig. Élete szerelme letérdelt elé és feltette a nagy kérdést amiről minden lány álmodik. A mi főszereplőnk se tudott mást mondani. Igen. Szeretlek. Azonban a napok elteltével sokat gondolkodott, hogy vajon azért kérte meg a kezét, mert tudta, hogy mással nem tudná magához láncolni ezt a buta, naiv lányt?! Ígérgetések sorozata, kedveskedések, bókok szép szavak. Ezek jellemezték a napjaikat. Egy nagy ígéret is elhangzott a szemtelen srác szájából : Veled megyek akár a világ végére is! Te tőlem 350 km-re leszel az egyetem miatt, én oda is követlek! Ez a mondat a lányt újra dobogtatta. Boldog volt, hiszen tudta, hogy ha ez a fiú ennyi mindent feláldoz érte valóban szereti. Hihetetlenül boldog volt. Talán, mint még soha. De sajnos a buta naiv lány is rádöbbent, hogy ez már csak álom marad..."
A szerelmes történetet beküldte: Molnár Ramóna