Szerelmes történetek
Ez a történet nem rólam szól, hallottam valahol. De szerintem nagyon szép. :) Vidám forgatag kellős közepén találkoztam vele.... Magas volt, karcsú, fiatal akár egy jegenye és csodaszép kék szeme volt.
Szólt: "Kislány! Szabad egy táncra?-
Alig tudtam kimondani: -Igen-.
A zenekar egy keringőt játszott, s minket elsodort a tömeg.
Szeme égő tűzként parázslott, amikor rám tekintett, nevetett.
Búcsúkor a fiú így szólt: -Imádlak!-
Egy esztendő telt el azóta, gyorsan ment el, mint egy múló pillanat. Ketten gyakran találkoztunk, s kaptunk forró csókokat. Azt hiszem boldogok voltunk, szerettük egymást, míg a tragédia meg nem történt.
Egy fülledt nyári napon a suliból hazafelé tartottam épp a szürke asztfalton, mikor megpillantottam valakit, aki felém jött az úton.
Én integetni akartam neki, hisz ő már messziről integetett, de akkor vettem észre valamit, és nem emeltem fel a kezem.
Kezét egy ismeretlen lány fogta, s ilyen volt velem?
Észrevettem, hogy a könnyek lassan elfolytják a szemem.
Hát így szeretett engem.
Ezt tette velem.
Én inkább meghalok.
Gondoltam magamban.
Hisz így mit ér az életem?!
A kanyarban feltűnt egy fekete Jaguár, mint fekete veszedelem.
Én hirtelen az útra léptem, a többire már nem emlékszem. Amikor magamhoz tértem hatalmas tömeg állt körül. Csak épp azt nem láttam, akit szerettem. Ekkor vettem észre hogy egy test hever mellettem.
Igen, ő az a hős, a bátor, aki saját testével védelmezett....
Még volt benne élet, félig eleven, félig halott.
De megszólalt:
- Meg kell mondanom, hogy az a lány a nővérem volt. -
Szeme a végtelenbe merült, szája végtelen mosolyra húzódott. Nem tudta rajtam kívül senki, hogy a halállal küszködött. A fiú arcán egy könnycsepp jelent meg.
A gyengülő kezével megszorította a kezemet.
Utolsó erejét összeszedve egy mondatot súgott:
- Gondolj magadban bármit, én igazán szeretlek! -
Örök gyász van a szívemben, mert van egy fiú, ki azzal a mondattal halt meg:
- Én igazán szeretlek!? -
A szerelmes történetet beküldte: Nikócaa<33
