Szerelmes történetek

Sziasztok! Az én történetem lehet, hogy nem olyan mint a többi de nagyon szép, valamilyen szinten még elhinni sem lehet. De igaz. A történetem 2010 nyarán kezdõdött. A volt barátom akkor szakított velem. Anyuék elkezdtek egy cégnél dolgozni ahol szponzorok voltak és ott embereket kellett toborozniuk.

Anyuéknak volt egy ismerõse aki nagyon jó munkaerõ volt és szerették volna ha megismerkedünk. És hát persze én akkor még nagyon ki voltam a volt barátom miatt. De anyuékat ez mit sem érdekelte. Mindenáron azt akarták, hogy találkozzunk. Sajnos nem akarták megérteni, hogy én nem akarok kapcsolatot. Most lett vége az egyiknek nem akarok még egyet. De egy valamit megtanultam és igaz. A szerelmet ne keressük mert úgy is õ talál meg minket. Augusztusban találkoztam az egyik ismerõsömmel. Egy srácot kerestek akit szó szerint ki akartak nyírni. Mondtam is, hogy szerencsétlen nagyon sajnálom õt. Rá egy pár napra, végül sikerült anyunak, hogy találkozzunk az ismerõsével. Otthon voltam, õ meg a szomszédba ment át valamiért. Anyu hívott gyorsan ki, hogy szeretne nekem valakit bemutatni. El sem tudtam képzelni, hogy ki lehet az. De nem lehetett más, mint csak õ. Mikor kiléptem az ajtón és ránéztem, olyan volt minden, mintha ketté vált volna az idõ. Minden lelassult, és csak õt néztem és mentem felé, más már nem is érdekelt. Kezet fogtunk, bemutatkoztunk egymásna, és ennyi volt, vagy is nekem végem volt. Kész, beleszerettem. Szerelem elsõ látásra. Teltek a napok és mi egyre jobban egymáshoz közeledtünk. 2 hónapig tartott amire végre összejöttem vele. De az a nap sem volt akármilyen amikor mi elõször együtt voltunk. Pont a születésnapomon jöttünk össze, egy igazi születésnapi ajándék volt számomra. 4 hónapig voltunk együtt. Nem tartott sokáig, de olyan volt mintha életem végéig tartott volna. Õ volt nekem az elsõ. Az is pont úgy történt meg, hogy 2 hónaposak lettünk. Minden jó volt. Ám de jött a probléma. Már 3 hónapja voltunk együtt amikor megint találkoztam az ismerõsömmel. Aki még mindig nem találta meg azt a srácot akit kerestek. Fényképük volt, de a teljes nevét nem tudták. Mázlista volt nagyon, esküszöm. A haverom megmutatta a képet és én teljesen magam alá kerültem. Nem tudtam elhinni. Na kitaláljátok, hogy ki volt rajta? Nem más mint a barátom. Egy világ omlott össze bennem. A haverom kérdezte, hogy mi a baj? Talán ismerem? Még jó, hogy tagadtam mindent. Hiszen a barátom volt a képen. Azt sem tudtam hirtelen mit csináljak. Valahogy meg akartam védeni. Nem tudtam mit tett és miért keresték, mert azt nem mondták el nekem. De azt tudtam, hogy valahogy meg kell védenem a szerelmemet. Szakítani hiába szakítottam volna vele. Elmondani sem tudtam neki, mert nem mertem. Nem volt más választásom. Bántanom kellett õt lelkileg, hogy õ mondja nekem. Legyen vége. Össze is jött, de szívfájdító volt, de tudtam, hogy így megvédhetem. Úgy adtam elõ mindent mintha egy normális szakítás lett volna. Semmit sem sejtett. Ja és közben majdnem teherbe estem tõle. Olyan emberekrõl volt szó akik bántani akarták. Akik nem akármilyenek. Még a rendõrséget is akartam hívni, de eszembe jutott, hogy nincs értelme. Úgy is kikerülnek a rendõrök karmai közül és azzal csak rosszabbítanám a helyzetet. A lényeg az, hogy egy ideig tudtam õt védeni. Csak közben, a sors úgy akarta, hogy megtudjon mindent. Én az utolsó pillanatig védtem õt. A végén azt mondtam, hogy engem öljenek meg õ helyette. És beleegyeztek. Ezt persze már õ is tudta. A végén megúsztam mindent és õ is. Azt mondták nekem, hogy életükben nem láttak még olyan embert, aki feláldozza a szerelméért saját magát. Õ is megúszta és én is. Azóta már nem is hallottam felõle. Soha többé. Mások azt mondták, hogy már rég a lábamat csókolták volna azért amit tettem. De õ nem. Mert õ más. És õ pont úgy jó, ahogy van.

Mindig szeretni fogom õt. Tudom. És azt is tudom, hogy majd azt a lányt fogom irigyelni aki majd hozzá bújhat, csókolhatja és vele feküdhet, kelhet.
 

A szerelmes történetet beküldte: Kitti