Szerelmes történetek

Én egy 15 éves lány vagyok. Volt egy barátom. Nagyon jól megvoltunk. Friss kapcsolat volt. Egy hétig jártunk, de valaki közbe lépett!!! Én ezt a Valakit nem vettem komolyan, mert én hûséges akartam maradni a barátomhoz. De ezt a Valakit nem érdekelte, hogy kapcsolatban vagyok.

Én már az elején leszögeztem ennek a Valakinek, hogy mi csak barátok lehetünk, mert én *szeretem* a barátomat. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem igy van!!! Elsõ nap elvitt vacsorázni és én ekkor még jártam a barátommal. De elmentem vele, mert olyan izgalmasnak tünt. Olyan jó volt. Az elején nagyon zavarban éreztem magam. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán mit mondjak. De ez idõvel megváltozott. Másnap elvitt cirkuszba. Nagyon tetszett. Egyre többet gondoltam rá és kezdtem elfelejteni a baratomat. Így aztán szünetet kértem tõle, de õ inkább szakított velem. Talán jobb is így. Megpróbáltam a kapcsolatot azzal a Valakivel. Vele sokkal izgalmasabb volt minden, BOLDOG voltam melette. Mindenkinek folyton aról beszelt, hogy mennyire szeret. Nekem is folyton ezt mondta, és hogy nem akar Soha elvesziteni. Voltak apróbb problémák, mivel majdnem eltört a lába, mert focizik és megrugták, szóval begipszelték. Így aztán csak nagyon ritkán tudtunk találkozni. De megoldottuk. Nagyon Boldogok voltunk. Megszerettem õt. Elértük az 1 hónapot. Meglepett, mert azt mondta, hogy nem jön, de eljött. Kaptam tõle egy szál vörös rózsát és azt hogy eljött. Nagyon örültem neki. Még soha senkivel nem voltam együtt 1 hónapot. Fontos volt nekem. Annyira éreztem, hogy szeret és én is nagyon, de nagon szerettem õt. Annyira örültem, hogy van nekem. Azt hittem ez örökké fog tartani. Azt hittem, hogy õ komolyan gondolja, de jöttek a problémák. Elveszitette a munkáját, és így nem tudtunk találkozni. Meg annyira de annyira megváltozott. Teljesen más volt, mint az elején. Úgy beszélt velem, mint aki már nem szeret. Ha talákoztunk akkor is csak panaszkodott, hogy milyen rossz az élete, jobb életet akar és hogy így nem tud boldoggá tenni. Szünetet kért, de ebbõl nem csak szünet lett, hanem teljesen vége lett. 4 napon keresztül csak sírtam és sírtam és sírtam. Annyira nehéz volt elképzelni, hogy nélküle folytassam tovább az életemet. Annyira fájt. Soha semmi nem fajt ennyire. Azt mondta ezzel nem akar megbántani csak így nem tud boldoggá tenni. De õ nem érti, hogy nekem az is teljesen elég lenne ha tudnám, hogy szeret, ha eggyütt lennénk, ha csak néha eljönne, én lennék a legboldogabb ember a világon!!! Nem tudja mit tett velem. Nem tudja mennyire fáj ez nekem. Amikor eggyütt voltunk és néha öszevesztünk akkor õ mindig sírt és most hogy vége olyan boldognak tûnik mintha mégsem viselte volna meg az hogy VÉGE. Annyira nem értem õt. Õ eröltette a kapcsolatunkat, miatta megcsaltam egy embert, pedig sosem akartam megcsalni senkit. De miatta ezt is megtettem. Nem tudom elhinni, hogy ilyen hamar elfelejtett, hogy ilyen hamar túllépett volna rajtam. Én még annyira nagyon szeretem õt. Fogalma sincs róla, hogy mennyire. Most meg talán kimegy külföldre dolgozni, mert itt nincs munka. Olyan távol lesz és talán már a reményem is elmúlik, hogy egyszer talán újra együtt leszünk boldogan, újra átölel, újra megcsókol, újra érezhetem õt. Én nem tudom õt elengedni. Olyan nehéz. Olyan nehéz az a tudat, hogy õ már nem az életem része. Nem tudom, hogy mit tegyek, Szerinte el kell felejtenünk egymást, mert jobb lesz így mindkettõnknek, de én õt nem todom elfelejteni. NEM. Mialatt együtt voltunk annyiszor de annyiszor mondta, hogy szeret. Ez nem múlhatott el ilyen hamar. Lehet, hogy csak letagadja?? Én már tényleg nem tudom. Szeretnék vele újra együtt lenni boldogan. Kérlek segítsetek. Nem tudom, hogy mit tegyek!

A szerelmes történetet beküldte: Demi