szerelem kalkulátor
Neved:
Szerelmed neve:
Biztos, hogy ezt akarod?
Egy próbát talán megér!
Akár szerelem is szövődhet!
Tökéletes szerelem!
Igazi álompár vagytok!
Mindkettőtök nevét add meg!
Anyáknapi versek
Nőnapi köszöntő versek
Eljegyzési versek
Szerelmes történet küldés
Címkék

Szerelmes történetek

2011. július 10.
Nincs ez még lefutva
Nincs ez még lefutva

Ez az egész elég régen kezdõdött, úgy 2007 májusában valamikor. Én akkor voltam 16 éves, az osztálytársam pedig akivel nagyon jóban voltam folyton az unokatestvére egyik haverjáról mesélt, hogy miket csinált meg, hogy mennyire lökött. Addig mondta amíg elkezdett engem is érdekelni és kérdezgettem hogy néz ki.

Egyszer meg is kértem, hogy legközelebb majd fényképezze le nekem telóval. Na hát fénykép nem lett belõle, mert nem engedte magát lefotózni, de a barátnõm volt olyan "okos", hogy közölte vele, hogy nekem kell a kép. Én aztán bejelöltem myVip-en õ pedig visszajelölt és írt, hogy akkor én lennék az aki a képet kérte, de õ nem ad csak úgy képet magáról akárkinek, úgyhogy elötte azért ismerkedjünk meg. Ezek után hetekig levelezgettünk és chateltünk és közben pedig minden nap órákat lógtunk a telefonon is. Sikerült is egy jó pár ezres számlát csinálnunk. Késõbb már csak msn-en lógtunk nagyon sokat, de ott is képesek voltunk fél napokat végig beszélgetni. Szóval olyan 1 hónap után teljesen egymásba bolondultunk és megbeszéltük hogy járunk. Minden jól alakult, több mint jól kijöttünk egymással mivel eléggé egy hullámhosszon voltunk és addigra már a képekbõl tudtam hogy nem az a hû de jó pasi típus (legalábbis arcra mert a többivel nem volt gond:D) csak teljesen átlagos, de a személyisége volt olyan (meg most is az), hogy azt egyszerûen nem lehet nem szeretni. Szóval minden szép és jó volt a rossz is csak annyi volt hogy több, mint 200 km volt köztünk a távolság, így nem nagyon volt alkalmunk találkozni. Többször is volt, hogy a környéken járt, de mégsem tudtuk megoldani hogy eggyütt lehessünk, nagyon szenvedtünk ettõl mind a ketten. Ezért pár héttel késõbb úgy döntöttem szakítok vele , mivel nem sok értelmét láttam így folytatni tovább a dolgot. Õ viszont ezek után is minden nap keresett és rám írt heteken keresztül és ugyanúgy beszéltünk minden nap. Egy idõ után megint elkezdtük mondani egymásnak, hogy szeretlek és stb., így aztán megint felvetõdött, hogy folytassuk és én bele mentem. Utána jó is volt, mert agusztus 20-án lementem hozzájuk és az egész napot együtt tudtuk tölteni. De az a nap, minden túlzás nélkül állíthatom, hogy életem legjobb napja volt, egyszerûen felejthetetlen. Fõleg mivel akkor csókoltak meg életemben elõszõr és utánna egész nap alig tudtunk elszakadni egymás szájától :)) Na, mindezek után én hazajöttem. Egy hétig még beszéltünk telefonon meg smsezgettünk és majd megbolondultunk, hogy megint nem lehetünk egymással a távolság miatt. Aztán egyszercsak nem nagyon keresett nem is beszéltünk napokig és láttam msnen meg más kiírásaiból, hogy volt valami hatalmas bulin és hogy milyen hihetetlenül jó volt. Ezen már csak azért is meglepõdtem, mert õ nem az a bulizós fajta, maximum házibulik, de ennyi. Ráadásul láttam, hogy csomó szívet is kiírt itt, kezdett gyanússá válni a dolog, felhívtam, hogy mi újság vele, de dolgom volt le kelett tennem elõtte viszont mondta, hogy beszélni akar velem és menjek fel msn-re. Felmentem, de tudtam mi következik, valahogy megéreztem. Amit sejtettem az be is jött, elmondta, hogy nagyon sajnálja és remélte, hogy soha nem kerül erre sor, de megcsalt. Bennem egy világ dõlt össze akkor. Halálosan bele voltam esve és rettenetesen fájt, nagyon nagyon dühös lettem rá. Veszekedtünk, mondtam neki, hogy ha épp akkor ott lett volna lehet neki megyek, de õ csak magát mentegette, ezzel pedig még jobban sikerült felhúznia. Szóval haraggal váltunk el, nem is kis haraggal. Minden nap bõgtem hetekig, teljesen padlón voltam. Nagyjából fél évembe telt mire ebbõl talpra tudtam állni. Utána is voltak kapcsolataim, de azok csak pár naposak voltak vagy egy két hetesek szóval egyik sem volt rám valami nagy hatással, sõt leginkább semilyennel sem. Közben eltelt négy év és igaz, hogy megszakítottam vele minden kapcsolatot és mindenhonnan töröltem amikor szétmentünk, de azért az msn-es beszélgetéseinket, képeket, levelezéseket, sms-eket és még egyéb dolgokat megõriztem tõle. És miután egyszer kétszer átolvastam a régi beszélgetéseinket arra jutottam, hogy megpróbálok vele újra kapcsolatba lépni. Nagyon kiváncsi voltam, hogy mi történt vele. Valamikor fel is vett facebookra én pedig ráírtam 2010 agusztus végén vmikor, hogy nem akarja e megadni az msn címét. Megadta és újra beszéltünk. Innentõl jöttek a bonyodalmak. Kiderült, hogy közben családostól kiköltöztek Angliába, szóval a 200 km-bõl lett több mint 2000 is. Nagyon nagyon jóba lettünk megint. Minden nap órákat beszéltünk msn-en csakhogy bezavart a képbe, hogy rájöttünk, hogy testileg még mindig eléggé bejövünk egymásnak, de megállapodtunk, hogy akármi is ez köztünk nem szeretünk egymásba és nem jövünk össze. Ezt a részemrõl nem sikerült betartani, mert újra beleestem. Ezért is esett nagyon rosszul amikor két hónap után kiderült, hogy van egy lány akivel ugyan nem járnak (mert õ is Mo-n lakik), de nagyon szerelmesek egymásba. Szóval eléggé kihasználva éreztem magam, hogy közben meg velem is így kavart dühös voltam rá 2 napig nem beszéltünk, aztán írtam neki egy levelet facen, hogy mi bajom vele, erre elmagyarázta, hogy ez nem kihasználás mivel az elején megbeszéltük, hogy nem lesz köztünk olyan téren semmi. Ebben igaza is volt, de azért mégis elég rosszul esett ez az egész. Újra jóban voltunk és beszéltük, hogy jön haza valamikor õsszel vagy télen ezek megint nem jöttek össze. De idén februárban haza tudott jönni és beszéltük, hogy találkozunk. El is jött a reptérrõl egyenesen hozzánk az õsöknek úgy volt beadva, hogy hajnalban jön, nálunk alszik és másnap megy tovább, de mi tudtuk, hogy nem csak aludni fogunk. Szóval lefeküdtünk egymással, ami elég kalandosan alakult. Körülbelül vígjátékba illõ jelenet volt. A sötétben mindennek neki mentünk és mindenbe belerúgtunk amibe csak lehetett. Éppen vendég volt nálunk, aki egész biztosan mindent halott. Ha a vizet folyatom az egész ház viszhangzik szóval a fürdéssel is felvertünk mindenkit, a tetejében pedig anyám is ránk nyitott amikor épp nem kellett volna én pedig a kamrába lökdöstem be és ott rejtegettem. Reggel aztán tovább utazott haverokhoz. Két hétig volt "itthon" de csak kétszer találkoztunk amikor megérkezett és amikor elment kikísértem a reptérre. Megöleltük egymást és csókkal váltunk el, bár tudtam, hogy ellentétben velem neki nem jelent semmit. Msn-en aztán tartottuk továbbra is a kapcsolatot és kiderült, hogy még másik két csajjal is lefeküdt amíg otthon volt ráadásul lehet, hogy mind a kettõ terhes lett, hát mondani sem kell mennyire felkaptam ezen a vizet csak igyekeztem nem kimutatni. Helyette inkább direkt szivattam ilyenekkel, hogy "na mi van apuci?" késõbb kiderült, hogy mégsem terhes senki. Április elsején pedig én is írtam neki egy üzenetet, amibõl arra lehetett következtetni, hogy én is terhes vagyok persze errõl szó sem volt csak áprilisi tréfának szántam. 10 perccel késõbb csörgött is a telefon, hogy ugye csak hülyítem és nem komoly, elég durván kihalatszott a hangjából, hogy mennyire neheztel rám miután kiderült, hogy csak szivattam. Azóta viszont eltelt pár hónap és nagyon sok minden változott. Június közepe óta nem beszélünk. Írtam neki egy levelet, hogy nem fogok többet vele lefeküdni és hogy nem akarok tõle semmit többé, se beszélni, se találkozni vele. Ez rögtön azután volt, hogy láttam facebookon, hogy már megint valami másik lányt fûzöget és írják egymásnak, hogy így szeretlek meg úgy szeretlek. Elvileg még az elõzõt sem felejtette el ráadásul én is ott voltam még a képbe és még ki tudja hány másik lány akirõl lehet nem is tudok. Szóval enyhén szólva besokaltam és úgy döntöttem kiállok a sorból. Bár azóta is hiányzik nem is kicsit, mert túl sok minden köt hozzá és még mindig úgy gondolok rá, mint életem nagy szerelmére, sõt az egyetlenre akit szerettem. Hiába gyógyultam már ki belõle teljesen. Meg a barátom is volt, ott volt, ha kelett mindig meghallgatott, bármirõl lehetett vele beszélni és ha rossz kedvem volt felvidított és ha valaki nyomult akkor õ volt a "pasim" és segített lekoptatni , szóval ez az oldala nagyon is hiányzik és mint barátra még szükségem lenne rá. De én már biztos nem fogom keresni, mert azt akarom, hogy egyszer legyek annyira fontos, hogy õ jöjjön utánnam, mert abban azért még mindig reménykedem, hogy nyáron vagy õsszel ha jön haza eszébe jut megkeresni és akkor beszélhetünk újra vagy legalább ezt megbeszélhetjük. Úgyhogy egyelõre csak reménykedek és várok, amit utálok, de a lényeg, hogy nincs ez még teljesen lefutva és valami azt súgja, hogy fogom még látni bõven.

A szerelmes történetet beküldte: wickedcutegirl

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a szerelmes történethez.
Hozzászólás küldése
Neved: *
Email címed: *
Hozzászólásod a szerelmes történethez: *
A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!
További szerelmes történetek
2015. január 22.
2014. február 02.
2014. január 30.
2014. január 27.
2014. január 21.
2013. december 29.
2013. december 26.
2013. december 23.
2013. december 11.
2013. december 09.
2013. december 01.
2013. november 16.
2013. november 12.
2013. október 28.
2013. október 27.
2013. október 12.
2013. szeptember 29.
2013. szeptember 27.
2013. szeptember 03.
2013. augusztus 19.
2013. augusztus 13.
2013. augusztus 13.
2013. július 21.
2013. július 01.
2013. június 30.
hirdetések
  • Szeretnéd elkápráztatni a párodat?
  • Sparklingo - Akarj több lenni!
Te mivel bővítenéd ki oldalunkat, ha van ötleted írd meg nekünk!
parkapcsolat