Ez az egész történet igen fura de megéri végig olvasni! 2007.12.07-én volt a szalagavatóm. Ott találkoztunk először. Akkor más érdekelt így vele egyátalán nem foglalkoztam. Kerestem az egyik barátnőmet, így odamentem a társasághoz, ahol ő is volt. Mondták hogy kint van a barátjával. Ő rám nézet és azt kérdezte: "Én nem leszek jó neked?"
Nemet mondtam és elmentem. Az uncsija jó barátnöm és megadta neki a számom. Mindennap csörgetett és sms-t írt. Valahol jó volt, de nem érdekelt és zavart. De azt meg kell említenem, hogy az arcára nem is emlékeztem. Aztán 12.29-én felhívott hogy szeretne velem találkozni, de én nem voltam otthon. Mivel mondtam, hogy hol vagyok utánam jött, de nem ismertem meg. Elment előttem két srác és az egyik nagyon mosolygott, én meg elszégyeltem magam. Aztán jött egy sms: "Itt mentem el előted, de nem ismertél meg!" Azt sem tudtam merre nézzek. Még egyszer láttam, de utána indultunk haza. Annyira sokat járt az eszemben, hogy én is elkezdtem csörgetni. Majd minden bátorságom összeszedve elhívtam diszkóba szilveszterkor. Eljött!
Hosszú beszélgetés után meglett az első csók amit még most sem tudok elfelejteni. Eltelt 2,5 hónap. Március 7-én találkoztunk. De mikor beültem a kocsiba éreztem, hogy baj van. Szakított velem! Azt hittem megörülök! Fájt és nem tudtam mi van. Azt mondta nem szeret, úgy ahogy én öt. Ez volt este 7-kor. Másnap reggel 6 óráig beszélgettünk. Eltelt a hétvége és mind a két nap felhívott. Majd hétfőn találkoztunk és megbeszéltünk mindent. Bár nagyon nehezen mentem bele, hogy kezdjük újr. Egy darabig minden jó volt. De nyáron újra megtörtént ez az egész és akkor még nehezebb volt minden. Csak sírtam ő meg vigasztalt ami még rosszabb volt. Egy hónapig ment az, hogy hiába szakított velem mindig jött és találkoztunk. Aztán nagyon meguntam így ezt, mert hiába kérdeztem, hogy most együtt vagyunk vagy külön mindig azt mondta nem tudja. Sarkamra álltam és akár, hogy is fájt azt mondtam neki ne jöjjön többet, mert nem akarom. Hosszú beszélgetés után kibékültünk. De semmi nem volt jó. Nem találkoztunk mindig lerázott. Szeptemberben úgy döntöttem kimegyek Szlovákiába dolgozni. Mivel ott megismerkedtem egy sráccal ő teljesen be volt kattanva.
Nem volt köztünk semmi, de a srác szerette volna. Decemberbe sajna elengettek, így haza mentem. Egy évesek lettünk. Minden más lett. Egy napot nem töltött el nélkülem csak ha sokáig dolgozott. Azt akarta hogy költözzek hozzá, de nemet mondtam. 2009. május 14-én összeköltöztünk, mert ott ahol lakik kaptam munkát. 2010. dec. 24-én eljegyzet. Most volt az esküvőnk május 14-én. Elmentem és akkor rá jött hogy mindennél jobban szeret. Kisfiut várunk és nagyon boldogok vagyunk. Én 22 vagyok, ő 26. Soha nem gondoltam volna, hogy eddig eljutunk. Úgy hogy fel a fejjel egyszer mindenkinek eljön az idő!
A szerelmes történetet beküldte: Katyca