Én egy 13 éves lány vagyok. Noémi a nevem. Ez a történet egy hideg márciusi napon kezdődőtt. Egyik nap kint voltam a jó barátaimmal. Bicikliztünk, dumáltunk s ilyesmiket csináltunk. Egyszer leültünk egy folyóhoz, mert ahol lakunk ott van egy folyó és keresztül folyik a falun. Arra terelődött a téma, hogy ki-kibe szerelmes. Hát én voltam ott az egyedüli lány meg a tesóm, a többiek meg a fiúk.
Hát mi ketten voltunk a lányok tehát a lányok kezdik. Én elmondtam, hogy az egyik osztálytársam Huni. Eszter elmondta hogy neki a szomszédbja András. Az egyik elmondta hogy neki az egyik osztálytársa Réka. A másik elmondta hogy neki senki :)). Az én osztálytársam (nem Huni) azt mondta, hogy az egyik osztálytársunk akibe ő szerelmes és ,N' betűvel kezdődik a neve. Az osztályba pedig két ,N' betűs lány van, én meg Nóra. Rákérdeztünk erre hogy Nóra? Azt felelte nem. Erre rákérdeztemm, hogy én? Nem válaszolt semmit. Gondoltam, én úgy csináltam mintha nem gondoltam volna hogy én vagyok s mondtam, hogy hát több N betűvel kezdődő lány név az osztályba nincs. Aztán a tesómat nagyon érdekelete, hogy kibe szerelmes. A másik két fiúval elmentem a boltba, az osztálytársamat meg a tesómat ott hagytuk. Amikor visszamentünk a tesóm nem feltünően odajött és ezt mondta: Ő beléd szerelmes. Mikor ezt meghalottam megállt körülöttem a világ, nem tudtam egyszerűen megszólalni. Őket aztán hívták telefonon, hogy be kell menniük és aztán mi is bementünk. Otthon a tesóm mondta, hogy neki azt mondta az osztálytársam, hogy ne mondja el ezt nekem, de a tesóm ennek ellenére elmondta. És este a tesóm meg ő írtak neten és a tesóm elmondta neki, hogy ne haragúdjon de elmondta nekem. Akkor ő egy kicsit mérges lett. Másnap mentünk vasárnapi misére és ő is ott volt és megmondta nekem hogy nem igaz amit a tesóm mondott. Hát én már azt se tudtam, hogy kinek higyjek. A mise utána felléptem netre és ő is fent volt, elkezdtem írni neki, visszaírt mondtam, hogy nyugodtan vallja be nekem ha szeret. Hát aztán bevallotta, hogy engem szeret és megkérdezte hogy járunk-e? Én erre igent mondtam, mert jól nézett ki egy kicsit tetszett a másik osztálytársamat meg aztán elfelejtettem. Nagyon szerettük egymást minden. Elmondtuk a szüleinknek, hogy járunk meg a barátainknak az osztálytársainknak. Nekem közeledett a névnapom. Már nagyon vártam mert tudtam, hogy aznap jönnek haza az unókatesóim Magyarországról. Eljött a névnapom, nagyon örültem mert tudtam hogy este már itt lesznek Romániában. Aznap sokat voltunk együtt, olyan 5 óra fele elmentünk az utca végén a mezőre és ott kettesben voltunk. Egyszer megcsókolt az volt az első. Akkor elállt a lélegzetem, egyszerűen eszméletlen érzés volt, leírhatatlan. Aztán már nemsokára mennem kellett. Hazamentünk mind a ketten felléptünk netre és írtunk, én este elmentem a mamámhoz mert ott voltak az unókatesóim már. Nagyon örültem nekik. A Keresztmamám küldött nekem 1 naplót és abba nagyon sok mindent beleírtam, majdnem az egész napló a szerelmemről szól meg rólam az a napló a kedvencem még most is. Aztán telt a hét eljött az idő hogy haza kellett menjenek az unokatesóim, kicsit szomorú voltam de boldog is mert tudtam hogy nagyon helyes barátom van. Estefele hazaindultak elbúcsúztam tőlük. Aztán elmentem a barátommal bringázni, mert sokat szoktunk ketten. Este hazamentünk felléptünk netre éjfélig írtunk. Egy hónap múlva azt vettem észre, hogy olyan furán viselkedik, nem tudtam, hogy mi a baja. Aztán rá egy hétre az egyik legjobb barátunk András azt mondta, hogy már nem szeret. Hát én ezt képtelen voltam elhinni. Nem hittem el de aztán kiváncsi voltam és megkérdeztem és azt mondta, hogy tényleg nem szeret már. Akkor nagyon összeomlottam nagyon rosszul éreztem magam, nagyon sokat sírtam napokig. Nagyon összevesztünk 1 hónapig egymáshoz sem szóltunk, de aztán mondta, hogy béküljünk ki én mondtam erre, hogy jó és kibékültünk. Mostmár nagyon jó barátok vagyunk mondhatjuk legjobbaknak. De én még most is szeretem őt nem tudom elfelejteni, nagyon szeretem még az a jó hogy ő a szomszég utcába lakik és sokat talizunk meg focizunk nagyon jóban vagyunk egymással. Nem tudom, hogy ő szeret-e engem de nagyon sokan azt mondják, hogy igen mert sok jel arra utal s remélem, hogy így van. Én nagyon szeretem. Nagyon köszönöm, hogy elolvastad a történetem.
A szerelmes történetet beküldte: Noémi