14 éves lány vagyok. 6 éve ismerek egy fiút, akivel igen jó a kapcsolatom. Egy ideig jártunk is, de aztán jött egy másik lány és engem elhagyott. A lány szép lassan a legjobb barátnőmmé vált, mindent elmond nekem és én is viszonozom a bizalmat.
A lánnyal osztálytársak vagyunk és ez miatt minden nap hallgathatom a barátnőm áradozását az adott fiúról. Az osztályból már mindenki 'megvolt' annak a lánynak és tudom nem szép dolog, hogy ezt mondom, de nem értem mit esznek rajta. A fiú egy ideje újra felvette velem a kapcsolatot. Párszor találkozgattunk sms-ben beszéltünk és újra felerősödtek bennem az érzelmek. Nem tudom, hogy az amit érzek szerelem e vagy valami más. Szeretek vele lenni és ő az egyetlen ember aki képes megmosolyogtatni. A barátnőmnek nem merem ezeket a dolgokat elmondani, mert félek, hogy megbántanám. A fiú igen sok jelet ad arra, hogy nem vagyok számára közömbös sem pedig 'csak barát', amit én is úgyszintén érzek. Ahogy szakítottunk nagyon magam alatt voltam és egy párszor öncsonkításba is kezdtem miatta, ő persze ezt észre is vette, de nem mertem neki elmondani miért is tettem azt, amit tettem.
Voltak/vannak olyan fiúk, akik szeretnének velem járni(nem nagyképűségből mondom), de nem birok a fiú miatt tovább lépni. Lassan 9 hónapja annak, hogy vége és ő újra szerelmes lett. A mai napig boldogok a barátnőjével én pedig boldogtalan vagyok ez miatt. Nem bírok leállni a kezem vagdosásával, mert magamat okolom az miatt, mert ő mást szeret. Nem feleltem meg az ő 'elvárásainak'. Tudom, hogy 14 évesen NEM ezt kéne tennem, de nem bírok mit tenni. Úgy érzem őt soha nem fogom elfelejteni, midig velem marad, de már többé nem lehet az enyém.
A szerelmes történetet beküldte: Dodie