Szerelmes történetek
Az az igazság, hogy nem szívesen beszélek a történetemről? De úgy érzem fontos megosztanom, talán tanácsot is kapok. Több szem többet lát. Azt sem tudom, honnan kezdjem ezt az egészet, mivel bonyolult. Röviden bevezetem! Régen, mikor még sulis voltam, csak fiú barátaim voltak, mivel jobban kijöttem velük. Most is így van ez, de az idők során rájöttem, hogy valójában tényleg nincs barátság fiú és lány között. Előbb utóbb valamelyik fél úgyis beleesik a szerelem gödrébe?
Na de vissza az időben. Akkor sok barátom volt, köztük Ő is. Mindent elmondtam neki, habár nem ő volt akkor a legjobb barátom, mégis sokat jártunk össze, ha így visszagondolok nagyon szép időszak volt, de sajnos nem mindenre emlékszem. De tudom, hogy akkor boldog voltam. Egy idő után másként kezdett rám nézni, szólt is erről. Amint a mai nap folyamán kiderült, én ezt nagyon is kihasználtam. Ma beszélgettem egy régi barátnőmmel, elmeséltem a történetem és eszembe juttatott néhány dolgot. Például volt olyan eset, hogy elmentünk bulizni, és én többet ittam a kelleténél, de Ő hazakísért, lefektetett és addig simogatta az arcom, míg el nem aludtam. Utána hagyott ott csak. Volt viszont olyan időszak is, hogy ahányszor buliba mentünk vele buliztam és elcsattant jó néhány csók kettőnk közt. Mindig az volt másnap a szöveg, hogy "tényleg" nem emlékszem(részemről)!?. Így teltek a napok, én jól éreztem magam, pasiztam, buliztam, persze mindig beszámoltam neki a legapróbb titkomról is. Egy buli után, elhívott egy srác randizni. Persze hozta a haverját is, aki jobban megtetszett nekem. Másnap is találkoztunk, ekkor már ott volt Ő is. Neki mondtam, hogy valamit össze kéne hozzon nekem. Szegény nagy engedelmesen teljesítette is a kívánságom. Összejöttünk a sráccal, és 4 évig jártunk. Most szeptemberben lett vége. Ez alatt a 4 év alatt teljesen eltávolodtam minden régi barátomtól, új ?barátaim? lettek. Persze nem az enyémek, hanem a pasim barátai. De nagyon elvoltam, nem törődtem senkivel. Egy ideig kerestek, sokat hívtak, kérdezték mi van velem, de aztán szép lassan minden igaz barát eltűnt mellőlem, és én egyedül maradtam. Valójában ezért is tartott ez a kapcsolat 4 évig. Féltem az újrakezdéstől, az egyedülléttől. Az egyetlen legjobb barátnőm kicsivel előbb szakított a barátjával (aki ugyan így el volt tűnve, mint én), elkezdtünk újra találkozni, így már nem voltam egyedül, tehát összeszedtem magam és szakítottunk a barátommal.
Ez után vett nagy fordulatot az életem. Próbáltam felkeresni a régi ismerősöket, de nagyjából mindenkitől azt kaptam, hogy mi van most már jók vagyunk, hogy nincs pasid? A többségük már csak ismerősének tekint. Ezt én okoztam magamnak.
Egy vasárnap este, ha jól emlékszem november 27-én, kint ültünk egy pizzázóban a barátnőmmel és unatkoztunk. Kihívtam egyik régi barátomat, aki nem utasított el, mikor megkerestem. De még így is unatkoztunk. Ez a barátnőm is nézte a telefont, hogy kit tudna kihívni, mikor felhívott valakit. Kérdeztem kit hív, és mondta hogy Őt. Nem akart kijönni. Tudván azt, hogy régen szerelmes volt belém, elvettem a telefont, s mondtam ha kijön kap csókocskát(persze nem gondoltam komolyan akkor), kérdezte, hogy tényleg? S mondtam, hogy igen igen csak gyere. Fél óra sem telt el, s már ott is volt.
Innen kezdődött el minden. A kedvenc parfümöm volt rajta, megváltozott, sokkal másabb volt mint annyi évvel ezelőtt. Végül csak elcsattant az első csók. És az egyből több lett. Szórakozásnak fogtam fel az egészet. Végre a 4 év után élhettem. Nem akartam komoly kapcsolatot. Elhatároztam, hogy lesz egy olyan ember, akivel csak szex és semmi más. Erre miért pont Őt láttam alkalmasnak fogalmam sincs. Borozgattunk és egyre jobban közel kerültünk. Ekkor még nem mondtam neki semmit, mert csak ennyit akartam, s közben kilátásban volt egy másik srác. Másnap is, s egészen csütörtökig keresett, írt, de én ismét figyelmen kívül hagytam. Nem akartam, hogy a barátságunk rámenjen. Legalábbis ezt beszéltem be magamnak. Aztán csütörtökön elmentünk a barátnőmmel korcsolyázni és Ő is ott volt. Jó kedvem volt, így ismét elkezdtem szórakozni vele. Korcsolyázás után együtt mentünk hárman egy kávézóba, és ismét boroztunk. Rengeteget beszélgettünk, sokat meséltünk mindhárman, elmondhatom, hogy rég nevettem annyit, mint akkor, és rég éreztem magam ennyire jól. Ismét csók csókot követett, és ismét hazakísért. Hazafele elmondtam, hogy mi a szándékom. Ô belement. Mondtam neki, hogy csak szex, szó sem lehet másról, és bármi történjék is, nem fog a barátságunkba kerülni, s ami a legfontosabb, hogy ha valamelyikünk többet kezd érezni, nyomban kilépünk, abbahagyjuk.
Valami fontosat elfelejtettem, s ezért lehet el fogtok ítélni, de szólok, hogy kettőn áll a vásár. Barátnője van 2 éve!
Ami a lényeg, hogy nem szokott bulizni járni. Pénteken hívtam és jött. Mondta, hogy nem fog sokat ülni, de 5-re értem én haza, s hazakísért. Az egész estém úgy kezdődött, hogy nem is számítottam rá, hogy jönni fog. Előre abba a kávézóba mentünk, ahol "melegíteni" szoktunk. Iszogattunk a barátnőmmel és közben lestük a pasikat, de egyszercsak megjelent. Beszélgettünk, szórakoztunk, majd átmentünk a klubba. Ott ismét megfeledkeztem róla, buliztam, nem foglalkoztam vele. Odajött hozzám s mondta, hogy megy haza. Akkor jöttem rá, hogy hoppá ő is itt van. A következő kép, amire magamhoz tértem, a haver autójában voltunk. Nem történt semmi, mert nem jött össze neki sem, s nekem sem.
Teltek a napok, volt nálam is, ismét jött a péntek, ismét nem jött össze, de ahogy eltelt két hét rájöttem, hogy már nem úgy tekintek rá, mint azelőtt, de nem akartam foglalkozni ezzel az érzéssel, azt mondtam magamnak, hogy csak megbolondultam. Persze sok részletet kihagyok, de beleszerettem, s erre akkor jöttem rá, mikor elmeséltem a történteket egy jó barátomnak, amikor is ő azt mondta, hogy szerelmes vagyok.
Nem mertem szólni neki, féltem a visszautasítástól. Egy hétvégén egyáltalán nem keresett, s végig az járt a fejemben, hogy ennyi voltam neki. Viszont hétfőn írt, hogy elszállt a kártyája, s azért nem hívott. Nem tudom mi ütött belém de úgy viselkedtem vele, mintha nem érdekelne, nagyon közömbös és mondhatni visszautasító voltam vele. Nem akartam, hogy észrevegye, amit érzek. Mikor már nem bírtam, a barátom tanácsára, szóltam neki, hogy sajnos én többet érzek. Erre az volt a válasza, hogy habár fontos vagyok neki, ő nem érez többet, és már az elején megegyeztük, hogy csak szex. Sajnálja és nem akart bántani. Megegyeztünk, hogy nem folytatjuk, maradunk barátok.
Elveszítettem minden reményt. Aztán egy nap (kb. egy hét után) írt sms-t, hogy hova vagyok eltűnve s miért nem hívom le. Mondtam, hogy bármikor lejöhet, csak szóljon. Másnap le is jött hozzám. Én meg a makacs büszke fejemmel elkezdtem neki mesélni, hogy hétvégén pasiztam, s pénteken jön hozzám az a srác, aki előtte volt. Mmindvégig míg meséltem, legalább háromszor elmondta, hogy hagyjad mert lejövök én helyette pénteken. De mondtam hogy neeeeem szó sem lehet róla, nem rontod el a péntek estém. Nagy átok a büszkeség, erre rájöttem?
Úgy volt, hogy 7-kor megy haza, mert 8-tól megy korcsolyázni. Láttam, hogy maradna, s mondta nem marad, mert félre fogom érteni, s nem akar szédíteni. Én pedig a büszke, mondtam neki, hogy nem fogom félreérteni, mert lakatot tettem a szívemre, erre a válasza az volt, hogy ás engem bezártál oda?. Kitértem a válasz elől. Pedig többször is elmondta. De végül (hogy mi okból, nem tudom), de maradt. Pedig kicsit sem győzködtem. Akkor egész nap míg lent volt, próbált csókolni, de ellenálltam, amíg tudtam. Miután eldöntötte, hogy marad, a szex-el is megpróbálkoztunk, de ismét nem jött össze egyikünknek sem(akárcsak máskor), pedig nyilvánvalóan akartuk egymást.
Ekkor láttam utoljára. Már második hete. Azután még akart lejönni hozzám, azon a bizonyos pénteken, fel is hívott délelőtt, én mondtam, hogy nem lehet. Persze szóltam a másik srácnak, hogy ne jöjjön. Mikor végztem a melóval hazajöttem, kikapcsoltam a telefonokat és lefeküdtem. A teljes délutánt átaludtam. Mikor felkeltem, s bekapcsoltam a telefonjaim, láttam, hogy keresett, írtam neki, s válaszolt, hogy csak gondolta szólunk két szót. Ismét eltűnt. Hiába írtam neki bárhol, nem válaszolt.
Tegnap este messengeren ki volt írva status-ba: szeretlek:X:X:X:X:X, persze ez a barátnőjének szólt. Kiakadtam. Úgy volt, hogy szilveszter este együtt fogunk dolgozni, ő szervezett be engem a melóra, de tegnap úgy éreztem, hogy nem bírnám ki. Így írtam neki, hogy ne haragudjon de nem megyek. Annyi volt a valasza: köszi neked is. Szia? kérdeztem mit köszön, de annyival válaszolt, hogy semmit, szia.
Most itt tartok, teljesen össze vagyok törve, nem tudom mit kezdjek magammal? Kérlek, ha tudtok ehhez szólni valami értelmeset, tegyétek meg? Szükségem van a véleményetekre. A barátaim azt mondják, hogy hagyjam, mert csak játszott velem, csak visszaadta, amit csináltam vele!? Igaz ez?
A szerelmes történetet beküldte: Ági
De meséljem el, hogy mi is történt….Egy kollégámmal elmentünk korcsolyázni. Én természetesen azért, hogy láthassam. De nem volt ott a pályán. Úgy egy óra múlva rávettem magam, hogy jobb, ha megyünk. A kollégám(aki egyben jó barátom is) már megunta, s elmondta ezerszer, hogy megkér menjünk. Be akart ülni abba a kávézóba, ahová járni szoktunk. Mondtam neki, hogy oké mehetünk, csak elôbb megveszek egy hot-dogot. Ott álltunk a pult mellett, láttam, hogy tappogtat mellettem, de gondoltam azért, mert siet. Mikor elvettem a hot-dogot és megfordultam, megláttam a pult másik végében Ôt. Ez után el kellett menjek mellette, hogy bemenjek az öltözôbe, így visszaggondolva olyan volt az egész, mint egy lelassított filmjelenet. Én is és Ô is tátott szájjal maradtunk. Alig tudtunk mindketten kibökni egy “szia”-t. természetesen ez után kb. 10 percig könyörögtem a kollégámnak, hogy maradjunk még egy kicsit. Nagy nehezen belement, mert ismerte a történetem. Visszamentem a pályára, és mentem a kollégámmal, nem mentem oda hozzá. Ott volt még egy régi jó barátom, s rákérdezett, hogy miért gondoltam meg magam, s maradtam mégis. De nem kellett válaszoljak a kérdésére, mert meglátta Ôt. Nekem az a hóbortos ötletem támadt, hogy vele vogom fétékennyé tenni. Meg is egyeztünk, hogy egy kicsit viháncolunk s szórakozunk elôtte. Mentünk kb. 4 kört, utána megálltunk, hogy szóljak két szót a kollégámmal. Mire megfordultam, eltûnt. Elindultam egyedül, hogy megkeressem, mentem egy kört, s közben elkerültem Ôt. Nem telt bele sok idô s azt vettem észre, hogy ott van a hátam mögött. A gyomrom nyomban a torkamba szökött, és ha el ne kapjon, tuti fejreesek. Újra köszöntünk egymásnak, én megkérdeztem, hogy hova van elveszve, mondta, hogy sok dolga volt mostanában. Mondtam neki, hogy azt hittem, haragszik rám, s csak annyit válaszolt, hogy kéne is, de.. itt befejezte. A következô mondata az volt, hogy “kéne keríts nekem egy k*vat, akit könnyen meg lehet b*ni”. Szó szerint idéztem. Na itt pattant el nálam a húr s döntöttem el, hogy ha így akar játszani, hát legyen. Csak annyi volt erre a válaszom: “már ha meg tudod b*ni”. Elmosolyodott, mondta hát igen, s ezzel le volt zárva a téma. Még beszélgettünk, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy megfogta a kezem… azt tudni kell, hogy eddig sosem fogta meg(vagyis idén), mert nem akarta, hogy valaki meglássa, és mert ô senkivel sem szokott úgy korcsolyázni. Azt hittem megüt a guta, teljesen összezavarodtam, jó érzés is volt, de viszont rosszul is éreztem magam. Nem tudtam hová tenni az egészet. Ez után legalább háromszor kérdeztem meg, hogy jön e velünk a kávézóba, de nemet mondott. Mondtam, hogy oké de nekem mennem kell, mert várnak. S azzal ott is hagytam, mert a kollégám eltûnt. Indultunk ki egyet szivarazni indulás elôtt, s jön szembe Ô a táskájával s a kérdéssel: “na megyünk e?” meglepôdtem, mivel azt mondta, hogy nem jön s visszakérdeztem, hogy hova?, rávágta, hogy hát a kávézóba, nem arról volt szó? Meglepôdtem, de örvendtem is, de persze nem mutattam ezt ki. Mindvégig közömbös voltam. A kávézó fele menet próbált ugratni, s hergetni, ezért visszavágásként felhívtam a barátnômet, s elkezdtem neki mesélni a fiús ügyeimrôl. Ô addig beszélgetett a kollégámmal, de amint késôbb kiderült mégis hallgatózott.
Miközben írom ezt az egészet, mosolygok magamban, hogy milyen gyerekes húzások is ezek mindkettônk részérôl….
Leértünk a kávézóba, és Ô eltûnt. Jó negyed óra múlva érkezett oda hozzánk, s mondta, hogy alig kapott meg (pincében van a kávézó, két teremmel, félhomály, s kiugró falak, tehát elhittem). Leült mellém, pedig szinte mindig inkább velem szemben ült le. Eltelt egy kis idô, s teljesen mellém ült, hosszan nyujtotta a lábát a padon, és a vállamra dôlt. Sosem csinált ilyent. Mindenem reszketni kezdett, de tartottam magam, mert csak az járt a fejemben, hogy szórakozik velem. Egész este olyanokat csinált, amit még egyszer sem azelôtt. A kollégám fél óra múlva hazament, így ketten maradtunk. Újra mellém ült, én fel voltam könyökölve az asztalra (támasztottam a fejem), s Ô is így tett, egy centi távolságra volt a szájunk. Mondta, hogy csókoljam meg. Visszakérdeztem, hogy minek? Nem lezártuk az egészet? Szó került a pasis dolgokról, akikrôl a telefonban beszéltem. Mondtam, hogy elrontotta azt a bizonyos péntek estém. Ô azt hitte, hogy azért, mert nem írt, de mondtam, hogy azért, mert a teljes délutánt átaludtam és nem jött le a pasi. Szó szerint felkapta a fejét, s mondta:”Na látod? Megmondtam, hogy lemegyek én helyette”. Nem hagytam, hogy büszke legyen, így mondtam, hogy nem baj, mert szombaton úgyis lenn volt nálam.
Még beszélgettünk néhány jelentéktelen dologról, majd szóba hozta, hogy mit is érzek iránta. Én meg rávágtam, hogy semmit, csak egy hóbort volt. Ô mondta, hogy nem megy nekem a hazugság, sem pedig a magyarázkodás. De eltereltem a szót.
Megjelentek páran abból a faluból, ahol a barátnôje lakik, s szóltam neki. Megfordult, megnézte, mondta, hogy nem érdekli, visszafordult hozzám, ugyan olyan közel, s mondta, hogy mindent ki lehet magyarázni. Ez megint egy döfés volt számomra. Szerintem ez miatt a kiismerhetetlen furcsa viselkedése miatt nem merek én sem megnyílni, s makacskodok inkább. Nem tudom hová tenni. Ja még mondta azt is, hogy megegyeztünk az elején, hogy érzelmek nélkül csináljuk, s én mégis többet érzek iránta, de ô nem. Ekkor javítottam ki, hogy már nem. Mit is mondhattam volna egyebet? Tisztán s világosan visszautasított.
Késôbb kérdezte, hogy nálam aludhat e, s mondtam, hogy nem, mert rendetlenség van nálam. Mondta, hogy érdekes máskor sosem volt ilyen problémám, mióta lettem ilyen rendmániás? Mondtam, hogy nem vagyok az, pont azért van rendetlenség. Kérdezte, hogy akkor lejohet-e másnap. S mondtam igen. Kérdezte, hogy sex lesz-e, s mondtam nem, s csak annyi volt a válasza, hogy akkor nem is jön. Ez ismét szíven ütött. Úgy viselkedik, mint aki akar, de mégis a szavaival aláássa az egészet. Vagy csak én vagyok a hülye…..
Induláskor elvette a kesztyûmet, s elôre ment, míg én öltöztem. Mikor felértem, kint állt a kapu egyik sarkában, én meg megáltam a másik sarkában. Kértem a kesztyûmet, de ô nem mozdult csak kilógatta a zsebébôl. Rákérdeztem, hogy a kutyájának néz-e vagy a csicskájának? Nem mozdultam én sem s ô sem. Az az ötlete támadt, hogy úgy csináljuk a dolgot, hogy egyet lépek én s egyet ô. Mondtam, hogy az elsô lépést tegye meg ô. Meg is tette. Utána léptem én. Innen már elértem volna a kesztyûm, de újra lépett, s én is. Akkor kaptam észbe mikor összeért az orrunk. El akartam venni a kesztyût, de szó nélkül mutatta, hogy majd ô felhúzza, én meg szó nélkül hagytam. Majd mondta, hogy nagyon hideg a kezem, s elkezdte melegíteni. Kezdtem elérzékenyülni, ezért nyomban elkaptam a kezem s elfordultam, s mondtam, hogy menjünk. Gúnyosan megkérdezte, hogy most azt hiszem, hogy ôa csicskám? Erre az volt a válaszom, hogy jöhet nyugodtan, mert máskor is hazakísért. Hazafele nem beszéltünk semmi említésre méltóról, a kapum elôtt mondta, hogy pusziljam meg. Meg is pusziltam az arcát kétszer, s nyujtotta a harmadikra is, fel voltam készülve, tudtam mi a célja, meg akart csókolni, de elkaptam a fejem. Ezután megfogta a fejem s hiába húzódtam hátra, megcsókolt. Nem csókoltam vissza.
Még beszéltünk sms-ben, mondta, hogy nem szórakozik velem, s nem használja ki az érzéseim, de ezt nekem nehéz elhinni. Azóta ismét nem láttam, s két napja nem is hallottam felôle. Pénteken írt, hogy ott van a barátnôjénél, utána semmi. A karácsonyi üzenetemre sem válaszolt. De annyi biztos, hogy nem fogok futni utána, mert tudom, hogy ez a célja, hogy visszakapjam, amit ô érzett régen. Nem tudom, hogy nem tudja megérteni, hogy akkor még gyerekek voltunk…. Ez van….
"Ha küzdesz veszthetsz, ha nem küzdesz, vesztettél!"
Írj további fejleményeket, ha vannak. :)
Az én véleményem hogy menj utána és szerezd meg azt akit igazán szeretsz, mert szenvedni - e világban értelmetlen!
Ha tiszta szívből szereted?!! Csak így lehet! Sok sikert :)
Szórakoztál vele, ellenálltál, büszke, hazug, kiismerhetetlen vagy. Ne csodálkozz, hogy mostmár nem tud veled mihez kezdeni! Ráadásul belemászol a kapcsolatába, gondolkodj már el. Éretlen kiskamasz manőver, amit te csinálsz, pedig ennél te biztos, hogy százszor jobb vagy!
