Szerelmes történetek
Az én szerelmes történetem úgy kezdődött, hogy megláttam egy szép őszi napsütéses napon egy lányt. Ez kb. 3 éve történt. Amikor megláttam éreztem valamit. Valami furcsát a szívemben. Egy pár nap múlva ismét láttam, egyfolytában rám nézett.
Ekkor még jobban tetszett, és ezt a "furcsa valamit" még erősebbben éreztem. Egyre többet gondoltam rá. Majd egyre sűrűbben láttam. Később azt is megtudtam, hogy itt lakik a környéken. Az egyik nap elhatároztam, hogy odamegyek hozzá, és megkérdezem, van-e kedve velem eljönni valahova. Az egyik reggel oda is mentem. MegkérdezteNégyessy Béla: Reménytelen szerelemm, hogy lenne fél perce rám? Azt válaszolta: sietek a suliba. Számomra óriási csalódás volt, hogy még csak szóba sem akart állni velem. Utána arra is gondoltam, hogy nem is kellett volna odamenni hozzá. Sokáig nem találtam a helyem. Persze az érzés nem múlt el. Továbbra is csak rá gondoltam. Egyszerűen nem tudtam elfelejteni. Tudtam, hogy szerelmes vagyok. Biztos voltam benne, hogy nincs barátja, ezért arra gondoltam, hogy odamegyek hozzá még egyszer. Majdnem minden nap láttam. Vagy az ablakból, vagy az utcán. Kb. hat hónap múlva odamentem hozzá ismét. Nyíltan megmondta, de nem a szemembe, hogy nem érdeklem. Nem tűnt túl őszintének a válasz. Nagyon rossz érzés volt.
A mai napig látom elég gyakran. Megpróbáltam elfelejteni úgy, hogy egy másik lányt megismerek, de rá kellett jönnöm, ez nem megy. Továbbra is nagyon sokat gondolok rá, és nagyon különleges vonzalmat érzek iránta. Amikor meglátom majd kiugrik a szívem. Szerelmes vagyok, de ezt és, hogy ő valóban mit érez irántam csak akkor tudnám meg, ha megismerhetném. Most már egy kicsit azt bánom, hogy nem mentem oda hozzá hamarabb, mert volt olyan alkalom amikor mentem valahová és ő jött utánam. Legyen ez a történet tanulságos mindenkinek, aki hasonló helyzetbe kerül mint én.
A szerelmes történetet beküldte: Négyessy Béla
