Szerelmes történetek
Ötödikes voltam, az ebédlőben egy verseny volt, nem is gondoltam volna hogy szerelmes leszek belé. Éveken keresztül észre se vettem, hogy néz rám. A versenyt az ő csapata nyerte, az enyém a második lett. Odajött hozzám, és gratulált nekem. Mélyen a szemembe nézett.
Éreztem, hogy ő az akit szeretek, de még nem tudtam feldolgozni. Aztán egy évvel később farsangon rájöttem hogy hülye voltam, mert ő számomra az igazi. Le sem tudtam róla venni a szemem, aztán eltűnt. Egy hétig nem láttam, és éreztem hogy beszélnem kéne vele, de nem volt bátorságom. Abban az évben folyton engem nézett, a közelembe próbált lenni mindig, és amikor legkevésbé számítottam volna rá, leült mellém és akkor is engem nézett. Mellém ült, pedig a padon rengeteg hely volt még. És ez így ment tovább. Dök nap volt a suliban és én másfél órán keresztül őt néztem focizás közben, eleinte nem vette észre hogy ott vagyok, de amikor észrevette,a szemembe nézett és elkezdte rángatni a focikaput, de nem tudom miért. Nagyon boldog voltam. Aztán nyár lett. Azt hittem beleszakad a szívem hogy nem láthatom. Sírtam reggel, este. És most újra iskola van.Egyik nap rendezvény volt az iskolába. Éppen a Máté meg az osztálytársai mentek ki az öko kuckóból, rám nézett, rámosolyogtam és visszamosolygott. Utána szünetben megpróbáltam odamenni hozzá, és elmondani hogy szeretem .Odamentem, egyre közeledtem, engem nézett. Remegtem mint a kocsonya, mosolygott. Meg se tudtam mukkanni, a közelében elnémultam és féltem, mi van ha nem szeret viszont? De késő volt. Elment haza. Azóta is folyamatosan néz, és én boldog vagyok. És most értünk a jelenbe. Mit csináljak? Kérlek segítsetek! Nem akarom elveszíteni, mert belehalok.
A szerelmes történetet beküldte: Ráhel
