szerelem kalkulátor
Neved:
Szerelmed neve:
Biztos, hogy ezt akarod?
Egy próbát talán megér!
Akár szerelem is szövődhet!
Tökéletes szerelem!
Igazi álompár vagytok!
Mindkettőtök nevét add meg!
Anyáknapi versek
Nőnapi köszöntő versek
Eljegyzési versek
Szerelmes történet küldés
Címkék

Szerelmes történetek

2011. november 13.
Szerelem és csalódás
Szerelem és csalódás

Az én történetem nem igazán van összeköttetésben az internettel. Az én történetem 2006-ban kezdõdöt, úgy februárban amikor az élttársammal egy kis településen vettünk egy házat. Majdnem szeptemberig javítgattuk, majd beköltöztünk. A szomszédokat már nagyjából ismertük, beszélgettünk velük.

2006 novemberében megvettük a szomszédunk kertjét és decemberben összeházasodtunk. A történet ott folytatódik, hogy amikor beköltöztünk édesapámat is vittük magunkkal. A férjem és az édesapám a késõbbiekben nem igazán jöttek ki egymással, így a házasságom szép lassan kezdett romlani. Az egyik szomszédos családban volt két fiú, az egyik jóval fiatalabb mint én, a másik nem sokkal (vagy nagyjából olyan idõs mint én). A férjem, hogy kevesebbet legyen otthon sokat kijárt pecázni munka után. A szomszéd fiúk nagyon segítõkészek voltak, bármi gondom volt a ház körûl jöttek és segítettek. Kis idõ múlva észrevettem, hogy az idõsebbik fiú (nevezzük: K.G-nek) többször rajtam felejtette a szemét. Eleinte nagyon zavart a dolog, nagyon zavarba tudott hozni a tekintetével, szinte a vesémbe látott. Nem igazán értettem az okát. Majd eljött az az idõ amikor már nem zavart. A férjemnek van egy kisfia vele kergetõztem és csiklandoztuk egymást, amibe õ is beszállt (nem engem csikizett ezt hozzá kell tennem), de voltak olyan helyzetek amikor nem tudtam, hogy most akar tõlem valamit? Eleinte úgy voltam vele biztosan csak bekébzelem a dolgot! Ez így ment két évig amikor eggyik alkalommal megkérdezte húsvét elõtt, hogy hogyan tudna átjönni engem meglocsolni, hogy ne legyen feltünõ? Mire én csak annyit válaszoltam, sehogy. Már nem bírtam tovább, ezért küldtem neki egy sms-t (mert négyszemközt soha nem találkoztunk) és megkérdeztem tõle, mi nézni való van rajtam? Talán valami rendelleneség van az orromon? (ami éppen akkor elképzelhetõ lehetett volna, mert meg voltam fázva) Amire szûkszavúan csak annyit írt, hogy nem. Majd szóban elkezdõdött a flört, arról a bizonyos szikráról. Többen voltak körülöttünk, ezért nem fírtattam a dolgot. Majd sms-ben megkérdeztem tõle miért akar tüzet gyújtani, ha nem akar mellette melegedni? A válasz csak annyi volt, hogy majd megbeszéljük. Néhány nap múlva kaptam tõle egy sms-t, hogy találkozzunk. Ez április 14-re esett (hétfõ) du. négy órára a falu határába ahova én kerékpárral mentem õ pedig céges autóval. A kerékpáromat berakta a kocsi hátuljába. Én olyan ideges voltam, ilyet még soha nem csináltam. Rajta idegességnek nyoma sem volt. Majd keresett egy olyan helyet ahol tudunk beszélgetni. Megkérdezte tõlem miért jöttem el, mire én azt mondtam nem tudom. Azt még sem mondthattam, hogy "már úgy megfõzött a két év alatt, hogy akár meg is ehet". Egy ideig még beszélgettünk, aztán elkezdtünk csókolózni. A szívem úgy dobogott majd kiugrott a helyérõl, nem tiltakoztam, hiszen akkor
ott már tudtam, hogy régóta erre vágyom. Majd halkan azt mondta, menjünk a hátsó ülésre. Kiszálltunk és úgy remegett a lábam, hogy majdnem beleestem egy kis gödörbe. Mire õ elkapott és segített beszállni hátúlra. Ez az este maga volt a tökély. Minden olyan volt, mint a könyvekben, majd elváltunk egymástól. Õ elidult haza kocsival én pedig kerékpárral. Nem ígértünk egymásnak semmit. Megeggyeztünk nem tudjuk mi sül ki belõle, majd meglátjuk. Alig értem haza már csörgött a telefonom, hogy jól vagyok e nincs semmi bajom? Ez nagyon jól esett! Ezután amikor csak tudtunk lopni egy kis idõtt együtt voltunk! Nagyon boldog voltam. Ha nem voltunk együtt a telefonon lógtunk. Egy sms, egy hívás, midíg volt valami. Édesapámat beavattam, hogy szerelmes vagyok. Nem örült neki, de elfogadta. K.G. szülei és testvére is tudott addigra már a dologról. Muszály volt, mert sokszor úgy telefonált, hogy az édesanyja ott volt nálam. Olyankor mindig mondta, hogy mond meg neki ne tartson fel, küld haza! Majd jót nevettünk rajta, bár kínos volt nekem. Egy ilyen alkalom után megvallottam az anyjának, hogy a fiával beszéltem és szeretem. Többször kaptam - Át tudsz jönni ? - üzenetet, amire én átmentem, mert azt hittem baj van. Õ megnyugtatott, hogy nincs baj csak hiányoztam neki! Ezek általában akkor voltak amikor a férjem otthon volt. Többször jött át meglepetés szerûen, hogy kiderítse nem vagyok e jóba a férjemmel is? De mindig melléfogott, hiszen minden pillanatban csak rá vágytam. Nagyon rosszúl éreztem magam a bõrõmben. Úgy éreztem nincs kiút. Ezt a helyzetet nem sokáig bírtam idegekkel, ezért néha az italhoz nyúltam, amibõl sokszor elég volt egy pohárral, mert nem voltam rendszeres ivó. Nem láttam kiutat, szeretek valakit, de mással élek! Amikor vele voltam a legboldogabbnak éreztem megam a világon, amikor nem volt velem, akkor pedig a legboldogtalanabb voltam! Sírtam és nevettem. A férjemnek ha mondtam volna, hogy el akarok válni, hogy van valakim, az palacsintát csinált volna belõle. Közben kezdtük tervezegtni a jövõnket, ami természetesen azon a településen folytatódott volna. Ami annyit jelentett, hogy vita nélkül kellett volna véget vetnem a házasságomnak! Egy évet kértem tõle, addigra rendbe teszek mindent és vita nélkül el fogok válni a férjemtõl úgy, hogy neki sem esik baja! A házasságom addigra már annyira széthullott, hogy a férjem is Pestre akart menni dolgozni. Amit én nem ellenztem. Most nem. Itt volt a megoldás! Hiszen tudtam, ha nem vagyok mellette, mennyire "megbízható"! Ismertem már, hiszen a kapcsolatunk is elég" furcsán" indult. A férjem elment, mi pedig maradtunk. Eleinte minden jó volt. Mikor reggel mentem dolgozni, kijött hajnalba a buszhoz. Ott csókolóztunk nem foglalkozva azzal ki lát meg minket! De közben ellenem fordult édesapám is. Hogy õk K.G. anyjával megbeszélték a dolgot és így és úgy. Minden alkalommal mikor átjött a fia õ kajtatott a házunk körül. Mikor hazament K.G. azt mondta neki, hogy látta X.y. szomszédasszonyomat kukucskálni! Mire én azt mondtam hülyeség! Kis idõbe telt mire rájöttem, hogy õ az aki nem tudja elviselni a fia boldogságát, mert nem soká kimaradtak a látogatások. Nem jött! Nem hívott! Majd meguntam és rákérdeztem a dolgokra, hogy miért? Mire õ telefonon annyit mondott, hogy szakítani akar! Nekem is megfordult sokszor a felyemben, de még akkor amikor bonyolultabb volt a találkozás vele, amirõl õ akkor hallani sem akart, söt könyörgött, hogy ne legyen vége, én pedig túlságosan szeretem õt ahhoz, hogy elhagyjam. Na mindegy, este átjött és azt mondta vége, mert alkoholista vagyok, meg azért mert, nem hordok nõhöz illõen szoknyát! Mire én kinevettem és becsuktam utánna az ajtót! Közben én azt mondtam neki, hogy anyádat többé nem akarom meglátni ezen az ajtón belépni! Itt már láttam a dolgok állását! Anyuka majd vezeti "anyuci pici fia" kapcsolatát! Most már simán mehetet volna minden! Nem volt kifogás! Tudta, hogy nem iszom, mégis ezt használta fel ellenem! Na meg a szoknya dolgot. Könyörgöm a 21. században élünk! Na mindegy, azt hittem belehalok! De mese nem volt! Másnap még találkoztam az anyjával, elmondta nekem, hogy õ akadájozta meg a fiát, hogy átjöjjön, különbözõ gyógyszerekkel. Ez végképp betette nálam a kaput! Az élet megy tovább. Sokat gondolkoztam rajta mit tegyek, majd szépen lassan elkezdtük a férjemmel helyrehozni a házasságunkat! Többször jött haza! Majd egy itthonlét alkalmával egy nõ hívta telefonon (ugyanis a nõnek azt mondta nem jön haza). De mindegy! Nem haragudhattam rá, hiszen én akartam, hogy így legyen! A férjem visszament én pedig felhívtam K.G-ét és megkérdeztem, hogy az volt a baj, hogy sokat kellett volna várnia? Mindjárt tudta mire gondolok! Õ azt válaszolta, hogy nem, én pedig letettem a telefont! Nem azért hívtam mert folytatni akartam, hanem azért, hogy bebizonyítsam neki azt amit nem kellene bizonyítani, hogy tisztán és õszintén szeretem, hazugságok nélkül! Miután leraktam a telefont, kocsiba ültem és hazahoztam a férjemet, hiszen megbeszéltük, hogy helyrehozzuk a házasságunkat! Ami számomra is elég nehézkes volt, hiszen nem telt el úgy perc, hogy ne gondoltam volna K.G-re! De mindíg kivertem a fejembõl, hiszen még azt sem érdemli meg, hogy rá gondoljak! A férjemmel a legjobb úton haladtunk, hogy rendbe legyen minden! Aztán egy alkalommal összeveszett kint az utcán K.G a férjemmel és a vita hevében elkezdte fírtatni, hogy mit keres itthon, neki Pesten kellene lennie! Féltem, hogy bekövetkezik az amit nem akartam soha! Ezért higgadtan odaszóltam - ezekkel nem érdemes leállni veszekedni, gyere be drágám, neked legyen több eszed! Aztán történtek még dolgog amiket nem tudok hova rakni! Rá egy pár hónapra, tanfolyamra jártam. Minden reggel busszal jártam, nyugodt voltam, hogy nem találkozom K.G-vel, mert õ kocsival járt! Igen ám, de korai volt az öröm! Nem tudtam olyan korán elindulni a buszhoz, hogy ne teremjen ott! Késõbb már a buszra is felszállt! Söt nem tudtam úgy ülni, hogy ne lássam azt, hogy egész úton engem néz! Majd egy idõ múlva írtam neki egy sms-t mondván nem értem mit akar még tõlem! Amire nem válaszolt! Ez ennyiben meradt! Összejött egy nõvel aki odaköltözött hozzájuk és ott lakott egy darabig náluk! Többször láttam rajta, hogy nem boldog! Majd az idén szintén tanfolyamról jöttem, ugyan azon a napon amikor az elsõ randink volt és találkoztunk a buszon,(ugyanis az én autóm összetört) én úgy csináltam, mint aki nem látja, hogy õ látott-e vagy sem azt nem tudom, de két nap múlva hazaköltözött a szomszédba, aztán megint jöttek a nézelõdések! Zárt kerítést csináltunk! Így könnyeben mozogtam az udvarba! Most ott tartunk, hogy a szomszédos településen lakunk családi okok miatt, de mielõtt eljöttem szintén volt egy ominózus bámulás! Én írtam neki, hogy majd elmúlik és másnap eljöttünk! A házunk még meg van ott! A jószágaink is ott vannak, de meddig fog ez így menni? Nem telik el úgy nap vagy óra, hogy ne gondoljak rá! Meddig lehet kibírni? Ez a rengeteg megválaszolatlan gondolat! Tarthat a végtelenségik a szerelem Úgy, hogy nem ápolják? Én úgy érzem elkövettem mindent azért, hogy megtartsam a szerelmét és azóta is sokszor úgy érzem, hogy sok mindent azért akarok megcsinálni, hogy neki bizonyítsak! Akkor este amikor vége lett, sírtam és könyörögtem, megalázkodtam elõtte! Azóta úgy mond a munkahelyemen elõrébb léptem a langlétrán, két iskolát elvégeztem azóta és most ápolom a férjem szüleit! Az apósom lebénúlt az anyósom pedig kb. 3 éves gyermek értelmi szintjén van és nem iszom! Úgy érzem ebbõl már nincs kiút, de az az igazság, hogy már nem is bánom. Milyen ember az, aki a saját boldogsága érdekében nem tesz semmit? Mikor követett napokon keresztûl csak szólni kellett volna, de nem! Engedi, hogy az anyja elmarjon mellõle mindenkit, ezért meg is érdemli! Igen tudom mit veszítettem, de ha úgy nézzük semmit! Mert aki ilyen az ilyen is marad! Ha nem most akkor késõbb mart volna szét minket! A vége ugyan az! De én még mindíg szeretem! Sajnos!

A szerelmes történetet beküldte: aniko1971

Hozzászólások
Még nem érkezett hozzászólás a szerelmes történethez.
Hozzászólás küldése
Neved: *
Email címed: *
Hozzászólásod a szerelmes történethez: *
A *-gal jelölt mezők kitöltése kötelező!
További szerelmes történetek
2015. január 22.
2014. február 02.
2014. január 30.
2014. január 27.
2014. január 21.
2013. december 29.
2013. december 26.
2013. december 23.
2013. december 11.
2013. december 09.
2013. december 01.
2013. november 16.
2013. november 12.
2013. október 28.
2013. október 27.
2013. október 12.
2013. szeptember 29.
2013. szeptember 27.
2013. szeptember 03.
2013. augusztus 19.
2013. augusztus 13.
2013. augusztus 13.
2013. július 21.
2013. július 01.
2013. június 30.
hirdetések
  • Szeretnéd elkápráztatni a párodat?
  • Sparklingo - Akarj több lenni!
Te mivel bővítenéd ki oldalunkat, ha van ötleted írd meg nekünk!
parkapcsolat