Nincs mi csillapította volna ezt a vágyat,
hogy mindig csak rád vágytam!
Mindig szerettelek,
és folyton öleltelek!
Mindennél jobban csak rád vágytam,
és folyton csak rád vártam!
De nem jöttél,
inkább elmentél!
Elmentél és és itthagytál,
egy borzalmas délután!
Én meg csak sírtam,
míg a halálra vártam!
Aztán rájöttem,hogy minek sírni,
ha ittvannak a barátaim?
Akik mindig szeretnek,
de soha el nem felednek!