szerelmes versek
Nagy Zsuzsa: Oda adnám érted
Szeretem a felkelő nap ezerszínű fényét
a harmatot, az ég kékjét,
a lágy szellő érintését,
a tavasz ébredését
Szeretem az erdő hűs árnyékát
az eső, a virágok illatát,
a folyók, patakok iramát,
a dombok, hegyek magasát
Szeretem a völgyek tátongó mélyét
a barlangok örök rejtélyét,
a tűz parázsló melegét,
a Föld hatalmas erejét
Szeretem a Hold udvarát
a csillagot, a Göncöl vonalát,
az éjszaka néma csendjét,
a Világnak megszokott rendjét
De ezektől sokkal jobban szeretlek téged
mindezt odaadnám érted, ha kéred
Mert arcod a tündöklő nap, életem egén
Mert szemed a ragyogó csillag, létem éjjelén
Mert ölelésed parázsló tűz; nekem a Föld te vagy
Mert megfagyott szívem, benned lát tavaszt
Mert te vagy az eső, kiszáradt érzéseim felett
Mert te vagy a szellő, mi szárítja könnyemet
És te vagy az egyetlen, a mindenség felett
Szeretlek!? én így szerettelek
