szerelmes versek
Őze Mónika: Fájsz
El kellene engedjelek.
Tudom. Nem az vagy,
aki kell nekem, s akinek
én kellek. De akkor mégis...
Miért nem megy?
Miért kell, ami fáj?
Miért kell, ami soha be nem teljesül?
Miért kell, ami csak ígér, de sosem ad,
ami csak forrong a felszín alatt,
ami kimondatlan, ami
kimondhatatlan, mert te
eldöntötted, hogy az?
Eldöntötted, hogy soha be nem
teljesülhet?
Miért vágyom rá mégis,
pörgetem le agyamban újra
s újra az összes közös percet,
amikbe azóta már
százszor belehaltam?
Miért? Miért nem tudlak elengedni?
Ha egyszer fájsz... Úgy, hogy
a lelkem belepusztul...?
A tekintetedbe, amiről azt hiszed,
nem látom, hogy engem kutat...
Tudom jól... Csak azt nem tudom:
Miért nem engedtél magadhoz közel?
Nincsenek válaszok... Átjár a
csend... S lelkem lassan
elhalkul...
