Szívem csak a te neved dobogja,
s a madár is tetteinket siratja.
Az emlék homokjába ennyit vések csupán s
mai napig szeretlek s foglak is, még a halál után.
Szívem mély zokogásba kezdett,
s egy embert elrejtett.
Szívemben őrízlek, amíg csak élek
s ne felejtsd el, a velem együtt töltött szépet.
Ne felejtsd, s zárd mélyen emlékeidbe.
Ha rájönnél később, mi rosszat tettél,
ne gyere vissza, mert neked már nem lennék.
S gondolj bele, érzéseimbe.