Mit tegyek?

Senkinek sem vagyok már fontos,
ezért vagy Te is boldog.
Miért bánsz így velem?
Mert nem feledlek?
De tényleg nem megy??
Mit tegyek?
Nyugodj meg, én elmegyek,
s többé nem szeretlek,
s nem is kereslek.


1 álom...

Csak egy álom volt,
bár nagyon szép volt.
Várok, várok,
Hogy beváljon.
De nekem így van megírva a sorsom,
én már sosem lehetek boldog.


Mikor megismertelek...

Mikor megismertelek,
Még nem gondoltam, hogy szívembe ennyire belevéstelek.
De nem csak szívembe,
Hanem vérrel tocsogó kezembe.
Nem sok kellett, s beléd szerettem,
Ezt hamar megészlelted.
Nem tetszett ez a dolog,
Neked megtudni nem is lett volna fontos,
Mert a szíved úgyis másért dobog.
Hogy is lehetnék így már boldog?


Fájdalom...
 
Belül éget, s fáj,
Tudod nagyon bánt,
Hogy azt mondod keressek mást.
Mert szerinted mi nem passzolunk,
De én mégis akarom.
Tudod mit?
Tegyük meg, s bánjuk meg,
Minthogy megbánjuk, hogy nem tettük meg.


Nem érdemelsz...

Soha nem mondod, hogy akarsz,
Inkább mindig megtagadsz.
Csak zsarolni tudsz?.
Én már többet nem harcolok, az is biztos?.
Most végleg elveszítettél?.
De az sem biztos, hogy megérdemeltél?


Megláttalak...

Megláttalak, s rögtön beléd estem,
Fájdalmasan, de mégis beléd szerettem.
Pedig nem ismerlek egyáltalán,
Még csak a korodat sem tudom igazán.
Jó lenne újra látni,
S nem hiába várni.