Pihen a szél a válladon,
eső csorog le arcodon.
Egy ölelés újra és újra,
rád nevet a Nap.
Egy ölelés újra és újra,
egy csók a szádon,
szívedben meg remegsz.
Eső csorog le arcodon,
pihen a szél a válladon.
Ölembe hajtanád fejed le,
ne higgye senki, senki sem,
a szerelem több mint érzelem.
Mert kell az ölelés,
kell a jó szó a napfénye,
kell neked és nekem,
a csókok mézédes íze.
Az ezerarcú Nap,
mikor letérdel eléd,
Fáradt válladon
megpihen a szél.
Lelkedben száz dallam,
szívedben daldobban,
Százszorszép ez a nap,
s beragyog boldogan!