Egy perc, egy pillantás
És tudtam azt ő más,
Rögtön fejre állt az élet, a világ
Csak bámultam én, csak bámultam rá
Éreztem, hogy hív
De eltűnt meg sem várt
Közben egyre nőtt a távolság
Csak emlékként él, csak emlék ő már
De nem hiszem, hogy nincs tovább
Ha nem jön már vissza hozzám
Majd én megyek, most mit tegyek
Ha nyugtalanít ez a láz
Követem, kémlelem bárhol is, jár
A szívem nem hátrál
Hasztalanul, menekül, tovaszáll
Még ma utolérem talán
Követem 157 hegyen át,
A szívem nem hátrál
Mert ő hozta el lelkem tavaszát
Egy holdfényes éjszakán.
Miért is adnám fel
Hisz tőle kék az ég
Felragyog a nap, ha közelembe ér
De messze bújt el
De messze jár még
Nem hat rám a szó
Nem kell, hogy meg érts
Karnyújtásra lett a rég várt cél
Csak hajszolnom kell
Csak hajszolni még
Mert nem hiszem, hogy nincs tovább
Ha nem jön már vissza hozzám
Majd én megyek, most mit tegyek
Ha nyugtalanít ez a láz
Követem, kémlelem bárhol is, jár
A szívem nem hátrál
Hasztalanul, menekül, tovaszáll
Még ma utolérem talán
Követem 157 hegyen át,
A szívem nem hátrál
Mert ő hozta el lelkem tavaszát
Egy holdfényes éjszakán.
Jöhet bármi,
Folyton várni, egy helyben állni
Nem tudok már
Csak szállni tovább.
Követem, kémlelem bárhol is, jár
A szívem nem hátrál
Hasztalanult, menekül, tovaszáll
Még ma utolérem talán
Követem 157 hegyen át,
Még hajt itt bent a vágy
Mert ő hozta el lelkem tavaszát
Egy holdfényes éjszakán.