Fényárban ébredtem fel, az éj elszállt, jött az első napfény.
Jóreggelt álomvilág, lombos fák, tündöklő új boldogság!
Mondjátok, hol van, hol jár? Nem engem vár az jólismert kéz
Hol van ki jó volt hozzám, ki hű volt hozzám, s aki rég messze jár.
Mégegyszer gondolj úgy rám, ahogy gondoltál rám,
Szólj, hozzám éppúgy mnt rég, és csókolj meg még
Téged vár, téged hív, újból és újból egy szív, csak amíg él...
Két tenger választhat el, úgy érzem még, hogy itt vagy velem.
Nem röppent el a z idő, bárhogy fáj, miránk a végtelen vár.
Ha újra vállamhoz ér, egy váll, egy kéz, nem számít egy év
Mégegyszer elkezdhetnénk, feléleszthetnénk, ami bennünk úgy él...
Mégegyszer gondolj úgy rám, ahogy gondoltál rám,
Szólj, hozzám éppúgy mnt rég, és csókolj meg még
Téged vár, téged hív, újból és újból egy szív, csak amíg él...