2012. szeptember 27-én beleszerettem egy srácba. Eddig egyszer éreztem ilyet, de ez azt is felül múlta. Vele keltem, ő járt a fejemben suliba menet, titokban róla álmodoztam. Aztán egy délután odajött hozzám: szeret, és szeretné, ha járnánk. Vörösödve beszélgettünk.
Végül arra jutottunk, hogy járni fogunk. Mindenki örült a hírnek, mindenki mondogatta, hgy milyen összeillő páros vagyunk. Igen, ez ment két hónapig. Egyik pénteken, úgy váltunk el, hogy a fülembe suttogta: Szeretlek.
Követkeő hétfőn, az egyik barátnőm rohant elém. Karácsonyi ajándékként akar veled szakítani! Mondta. Nem hittem el. Karácsony előtti napon beszélgettünk. És kiderült. Azt mondta, már nem szeret, és sohasem szeretett. Hogy sohasem fog szeretni. Hogy az ő szíve már másé. Én pedig lekevertem neki egy hatalmas pofont, és faképnél hagytam.
AZóta minden nap találkozunk, és láthatóan fújunk egymásra. Valahol a szívem mélyén szeretem, ezt tudom. De soha többé nem jönnék vele össze.
Életem legrosszabb döntése volt, mikor beleegyeztem, hogy járjunk.
A szerelmes történetet beküldte: Emily H.