Szerelmes történetek
Minden évben ugyanaz a sztori. Elmegyünk a családdal és ismerősökkel nyaralni, ő rám nyomul, csókolózunk és aztán hazamegyünk. Mintha semmi sem történt volna. Szóval, ugye minden évben ugyanakkor, ugyanoda, ugyanazok mennek le nyaralni.
Ez az egész egy éve kezdődött. Amikor épp a barátaimmal voltam, akik valami weblapról beszéltek, amit én nem ismertem. A beszélgetésük kicsit sokáig tartott, ezért én elkezdtem sms-ezni vele:
Én: Kijössz a parkba sétálni?
Áron: Nem, sok a lecke,bocsi...://
Én: Oké, csak gondoltam...na mindegy...
Áron: Rendben, van negyed órám! 2 perc, gyere a házunkhoz!
Persze én hülye a házuk elé mentem. Elmentünk sétálni, és amikor egy kihalt utcaszakaszhoz értünk, lágyan magához rántott és megcsókolt. Leblokkoltam. Túlságosan szerettem ahhoz, hogy ellökjem magamtól...
Rá öt hónapra amikor legközelebb találkoztunk, addig nem beszéltünk, és úgy látszott, elfelejtett már engem...de amikor találkoztunk, és ketten voltunk, akkor megint és megint amikor csak találkoztunk megcsókolt és én leblokkoltam. Utána azt se tudta, hogy hívnak.
Ha ellöktem volna magamtól,ugyanolyan jó barátok maradhattunk volna...
A csodás Olaszország partjain feküdtem a többi barátommal és "vele", akibe legalább egy éve beleszerettem. A szívem kalapál, amikor vele vagyok, és megszólalni se merek, nehogy valami hülyeséget mondjak előtte.
Egyik nap lementünk éjféli fürdőzésre a partra. Ilyenkor senki sincs lent, akár ordibálhatunk is. Mikor végeztünk, Áronnal előrementünk, és ő bevárt a lépcsőházban. Magához húzott, és megcsókolt. De ez más volt, mint előtte. Mert azt mondta: "Szeretlek! Veled akarok lenni!" Akárhányszor rá gondolok, ezek a szavak jutnak eszembe. De valamiért ellöktem magamtól. Fogalmam sincs, miért. Talán mert meguntam? Ki tudja.
Másnap este ugyancsak lementünk fürdőzni, és ismét ugyanez történt. Annyi különbséggel, nem csókolt meg, csak megölelt. Ellöktem magamtól és ő azt mondta: "Csak kíváncsi voltam!"
Ennyi a történet, ezek után a szavak után hiába voltunk csak ketten, hozzám se szólt. Azt hittem, megőrült, azért csinálja ezeket a megmozdulásait. De az utazás után rájöttem, ő végig szeretett, csak így mutatta ki nekem. Amikor végre összeszedte a bátorságát, hogy elmondja, én ellöktem magamtól. Hiába, elrontottam. Én rontottam el...
Pont ma beszéltem meg ezt az egyik barátnőmmel, és akkor ő azt tanácsolta, küldjek neki sms-t. Küldtem. De nem válaszolt. Hívni nem merem, tudom, hogy elmenne a hangom.
Általában a szerelmes történetek Happy End-ek. Nos, én csak várni tudom, mikor lesz vége. De addig reménykedem. Mert a Remény hal meg utoljára...
A szerelmes történetet beküldte: NagyViky77
