Élt egyszer egy kis városban egy lány. Viviennek hívták. Ez a lány nagyon szép és kedves volt. Akinek csak tudott segített és nagyon együttérzõ volt, mégsem voltak soha igaz barátai, mert sokan kihasználták a nagylelkûségét. De ez még nem minden egyszer egy csodás nyári napon elkezdett nézni egy szerelmes sorozatot, mert nagyon szerette a sorozatokat és nagy szerencsétlenségére beleszeretett a fõszereplõbe.
A fõszereplõt Alejandronak hívták. Elõször nagyon megijedt ettõl az érzéstõl és próbált nem gondolni rá de ez nem ment neki! Azt gondolta magában, hogy ez csak egy gyerekes rajongás és hogyha elmondaná az embereknek akkor kinevetnék, mert azt mondanák, hogy, hogy lehet egy olyan emberbe szerelmes az ember akit még soha az életben nem látott. Ezért senkinek nem mondta el, még a szüleinek sem! Pedig ez nem csak rajongás volt, hanem igaz szerelem. Szegény Vivien annyira kétségbe esett, hogy nem tudta mit tegyen, mert senkinek nem tudta elmondani az érzéseit, mert nagyon félt hogy kinevetik! A lány magába zárkózva gondolkodott és arról álmodozott, hogy együtt van a szeretett férfival. Minden éjjel lefekvés elõtt azért imádkozott az Istenhez, hogy nagyon vigyázzon az õ Alejandrójára és, hogy egyszer szabadon szerethessék egymást!
Egyik éjjel Alejandroról álmodott, azt álmodta, hogy balesettett szenvedett és kórházba került! Amikor felébredt úgy vert a szíve, hogy majd kiesett a helyérõl, majd másodpercek múlva megnyugodott és csak annyit mondott: Hála az Istennek! Vivien amikor nagyon egyedül érezte magát, akkor a számítógépe elé ült és szerelmes zenéket hallgatott és nézegette Alejandro fényképeit! Teltek, múltak a napok, hetek, hónapok, évek. Már eltelt két év és Vivien még mindig reménytelenül szerelmes volt Alejandroba! Azt mondta magában, én már sosem fogom elfelejteni!
Egyszer elment sétálgatni Vivien egyedül! Betért egy erdõs útra, ahol rengeteg fa és szebbnél szebb virágok voltak. Szép nyári nap volt olyan egy óra körül lehetett az idõ! Mit ad Isten, furcsa módon összetalálkozott az õ imádott Alejandrójával. A lány akkor már 17 éves volt a fiú meg 23. Alejandró mélyen a szemébe nézett, Vivien pedig csak állt szótlanul, azt sem tudta, hogy sírjon vagy nevessen örömében! A szíve olyan hevesen vert, mint még soha. Legszívesebben a karjaiba rohant volna és sokáig ölelte és csókolta volna de nem tehette! Végre Alejandro percek múlva megtörte a csendet. Szia, engem Alejandronak hívnak és téged? Szia engem Viviennek hívnak. Nagyon szép a neved Vivien! Köszönöm szépen. Merre indultál? Á csak sétálgattam! Veled tarthatok? - kérdezte Alejandro. Persze. Sokáig sétálgattak és beszélgettek megadták egymásnak a telefonszámukat. Aztán 4 órakor Alejandro haza kísérte a lányt. Persze otthon már aggódtak a lányért, hogy ilyen sokáig maradt, de õ elmesélt mindent! Bement a szobájába és aznap este nagyon szép álma volt. Arról álmodott, hogy újra találkozni fog a szerelmével. Másnap reggeli után felhívta Alejandro a lányt, aki nagyon boldog volt! Szia Vivien hogy vagy? Jól köszi és te? Én is. Lenne kedved valahol találkozni? - kérdezte Alejandro. Igen nagyon szívesen. Találkoztak a tengerparton és közben fagylaltot ettek. Mond csak Alejandro meddig maradsz itt? Azt hiszem most már itt telepedek le, itt fogok élni ebben a városban. Fõleg most, hogy megismerkedtem egy ilyen csodálatos lánnyal. Még csak két napja ismerjük egymást, de már tudom, hogy nagyon nagy részed lesz az életemben Vivien! Tényleg így gondolod, mert én is ugyanezt érzem Alejandro! Teltek, múltak a napok. Már eltelt két hónap és nagyon közel kerültek egymáshoz! Egyik éjjel együtt vacsoráztak egy nagyon szép és kellemes étteremben! Alejandro így szólt Vivienhez: tudom, hogy még csak egy hónapja ismerjük egymást, de ennyi éppen elég volt, hogy megismerkedjünk és el kell mondanom hogy nagyon beléd szerettem és arra kérlek légy a barátnõm! Percek teltek el. Vivien, Vivien miért nem válaszolsz ? - kérdezte Alejandro. Bocsáss meg Alejandro! Csak a meglepettségtõl alig tudok megszólalni, mert tudod álmomba sem hittem volna, hogy találkozni fogunk, de fõleg azt nem hittem, hogy megkérsz, hogy legyek a barátnõd! Értelek, de még nem válaszoltál! Tényleg, igazad van, tudod én már nagyon régóta szerelmes vagyok beléd és igen, leszek a barátnõd Szerelmem! Tényleg szerelmem annyira boldoggá tetté! És amikor ezek a szavak elhagyták a szájukat elkezdtek szenvedélyesen csókolózni! Mikor vége lett a csóknak Alejandro haza kísérte Vivient és õ is haza ment! Vivien otthon mindent elmondott a szüleinek és õk is örültek lányuk boldogságának! Vivien bement a szobájába és megköszönte a jó Istennek, hogy beteljesült az álma az, hogy végre boldog Alejandro oldalán!
Telt, múlt az idõ és Vivien egyszer úgy döntött, hogy átmegy Alejandrohoz, de nem szólt neki errõl semmit, mert meglepetést akart okozni! Mikor belépett a szobába meglátta Alejandrot csókolózni egy kb. vele egyidõs lánnyal! Majd megszakadt a szíve. Könnyek csordultak le az arcán! Azután sírva kiszaladt a szobából és becsapta maga után az ajtót! Alejandro elengedte a lányt akivel csókolózott a lány pedig így szólt mi a baj szerelmem, miért lettél ilyen rideg velem? Azért, mert a barátnõm volt itt, de meglátott minket és kiszaladt - mondta Alejandro. Hagyd csak és csókolj tovább! Nem, hát nem érted, én õt szeretem és a fiú Vivien után szaladt! A lány (akivel Alejandro csókolózott) pedig haza ment! Vivien, szerelmem, várj! - kiabálta Alejandro. Vivien hátranézett. Mit akarsz? - kérdezte. Szerelmem meg tudom magyarázni kérlek beszéljük meg! Mit lehet ezen megmagyarázni, világos minden, hiszen láttam, hogy csókolóztatok, õt szereted igaz? Nem! Téged szeretlek! Õ a volt barátnõm, már nem jelent semmit a számomra, ma jött a városba és meglátogatott, engem is nagyon meglepett! Köszöntünk egymásnak és hirtelen megcsókolt! De én nem viszonoztam a csókjait és amikor bejöttél a szobába az elõtt akartam megmondani, hogy már nem érzek iránta semmit, mert téged szeretlek! Én szeretnék hinni neked Alejandro! Higgy nekem drágám, te vagy az egyetlen nõ a számomra! Azután Alejandro megcsókolta Vivient, sokáig hosszasan csókolóztak! Újra kibékültek. Alejandro és Vivien elmentek Alejandro volt barátnõjéhez és megmondták neki, hogy szeretik egymást és hogy hagyja õket békén! Eltelt három hónap Alejandro és Vivien végre összeházasodtak, rengetegen voltak a templomi szertartáson! Gyönyörû volt minden, de a menyasszony volt a legszebb és a võlegény volt a legjóképûbb és legelegánsabb!
Szóval, mint a mesékben így ért véget a történetük a reménytelen szerelem nagyon is viszonzottá vált! Boldogan éltek míg meg nem haltak! Ebbõl az a tanúság, hogy soha sem szabad elveszíteni a reményt, és nem szabad feladni és harcolni kell a szerelmünkért!
A szerelmes történetet beküldte: Vivien