Egészen fiatal kisgyerek voltam, csupán első osztályos, amikor megismertem ŐT. Mivel pici voltam, nem éreztem semmi komolyat, csak nagyon jó barátok voltunk. Rengeteget beszélgettünk, kitartott a barátságunk sok éven keresztül. Mindig számíthattam rá, ő is rám. Egy tavaszi napon a barátnőim izgalmas hírrel álltak elő: Kiderült, hogy a FIÚ belém szeretett.
Amint ezt megtudtam, valahogy az én érzéseim is kezdtek megváltozni iránta. Járni kezdtünk. Soha nem voltam még ilyen boldog, mint akkor. Rengeteg közös dolog volt bennünk, ezért mindig jól kijöttünk egymással. Jobban ment a dolog, mint hittem. Körülbelül egy évvel azután, hogy összejöttünk, az egyik legjobb barátnőm kijelentette: ,,Szerelmes vagyok a barátodba. '' Természetesen összezuhantam. Tudtam, hogy mi következik ebből. És láss csodát, nem kellett két-három hónap, imádott hercegem átvándorolt a barátnőmhöz. A szakításunk után soha többé nem lett ugyanolyan semmi. Irtó szerelmes voltam belé, így képtelen voltam újra csak barátként gondolni rá. Megutáltuk egymást, legalábbis Ő engem. Rosszabb volt a kapcsolatunk akkor, mint még soha azelőtt. Bosszút forraltam. Féltékennyé akartam tenni. Ott volt rá egy osztálytársam, akinek tetszettem. Muszáj volt vállalnom ezt a dolgot, hiszen Ő volt a célom, és ÉRTE még erre is képes voltam. Egyik óra után egyedül maradtam a terembe VELE és a barátnőjével. Azt mondta: ,, Tudom, miért jársz azzal a fiúval. Fölösleges. Szeretem a barátnőm, értsd meg. '' Amint erre rájöttem, dobtam a fiút, hiszen már nem volt értelme járni vele. A szerelem persze újra kopogtatott az ajtómon decemberben. Kék szemű, barna hajú, aranyos srác volt. Az életem lassan rendeződött, habár sosem szerettem azt a fiút igazán. Nem jártam vele, de közel voltunk hozzá. Egyik este, a barátnőimmel készültem korizni menni, mikor e-mailt kaptam TŐLE. ,, Te vagy az a lány! '' Ezt írta, meg sok más bókot mellé. Elbűvölt, de, hát kit ne bűvölt volna el?! Barátnőimmel korizás közben végig ezt beszéltük. Azt mondták, hallgassak a szívemre. És én ezt tettem. Kék szemű szerelmemet hipp-hopp elfelejtettem. Visszamentem HOZZÁ. Azt hittem, újra a régi lesz minden. Tévedtem. A fiú, aki annyira kedves és megértő volt hajdanán, teljesen más lett. Sosem mutatkozott velem nyilvánosan. Kapcsolatunk az internetre korlátozódott, alig értünk egymáshoz. Egy évig bírtam. Utána szakítottam. Hihetetlenül rossz érzés volt, olyasvalakivel szakítani, akit mindennél jobban szerettem, csak, mert így megóvom magam a csalódástól. Nehezen léptem túl rajta. Hónapokig tartott, és csak rontott a helyzeten, hogy mivel osztálytársam, állandóan megjegyzéseket tett rám, és látványosan került engem. Barátnőim csodálkozva figyelték, hova lett az álom kapcsolatunk. Most ismét közel állok a boldogsághoz, szerelmes vagyok. Sosem fogom megbocsátani magamnak, hogy annyi mindenki szívét törtem darabokra egy olyan ember miatt, aki még csak barátjaként sem tud kezelni engem, ennyi idő után. Ha rá nem is tudok haragudni, magamra igen. Sosem éri meg a küzdelem, ha más boldogságába kerülhet. Ez a történet tanulsága.
A szerelmes történetet beküldte: Veronikavirág