Volt egy srác, nem ismertem és nem is terveztem hogy megismerjem. Egy nap a barátnőm kijelentette nekem, hogy tetszik neki. Mivel azt akartam, hogy boldog legyen ezért beszéltem a sráccal Facebookon. Eleinte nem nagyon érdekelt. Majd a suliban egyik reggel rám mosolygott és oda jött hozzánk.
Bemutattam a barátnőmet neki. Jól elbeszélgettek és még a buszmegállóba is kikísérte a srácot. De valamiért én rosszul éreztem magam amikor őket láttam. Mindig mondtam neki, hogy menjen oda beszélgetni vele de ő nem ment. Majd az egyik nap a barátnőm megtudta, hogy van barátnője így leszállt róla és nem tartották a kapcsolatot, és nekem sírt. De én ugyanúgy tartottam a sráccal a kapcsolatot. Egyre jobban megismertük egymást és jókat hülyültünk együtt. Már megszokás volt hogy minden reggel megvártam a portán és 3 helyet 4 puszival köszöntöttük egymást. Majd becsöngetésig ott beszélgetünk, de volt mikor felkísért oda ahol órám volt. Amikor tudtam mindig megvártam óráim után és mentem vele a buszmegállóba sokat nevettem rajta meg a haverjain. Egyszer amikor nem jött suliba furán éreztem magam, hiányoltam őt és mindig rá gondoltam. Ekkor vettem észre, hogy belé szerettem. A barátnőim mondták hogy mondjam el neki, de én nem mertem. Amikor megbetegedtem az utolsó nap eljöttem, mert nem bírtam ki hogy ne lássam. De ezt abba a tudatban tettem meg, hogy a gyulladás rámehetett volna a szívemre. (Tudom nem lett volna szabad így eljönnöm). De egy héttel később vettem a bátorságomat és bevallottam neki. Elég jól fogadta a dolgot. De sajnos visszautasított, mert van barátnője. Utána egy darabig kerültem őt. Kis idő múlva képes voltam a szemébe nézni és úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna. Ugyanúgy hülyültünk meg minden, aztán egy nap megkért hogy süssek neki sütit, megtettem és együtt megettük. Aznap a barátnőmmel beszélgetünk és mondta, hogy úgy is meg fogja bánni, hogy visszautasított. Egyszer eljött egy olyan hét ahol a buszmegálló felé kellet mennem mert kocsival vittek haza, így a sráccal mentem. Onnantól kezdet furcsán viselkedni. Mindig megjegyzéseket tett hogy jól áll rajtam a cicanadrág meg hogy ez tetszik neki. Sok ilyen megjegyzése volt. Másnap már a barátnőm is jött velünk így négyen mentünk és akkor is végig szórakoztunk. Majd a szerdai napon elterveztük a barátnőmmel hogy a srácok kedvéért csütörtökön mini szoknyába megyünk. Úgy is lett nekik gyakorlatuk volt mi meg megvártuk őket a folyosón. Majd az egyik tanár megkérdezte hogy kire várunk mi elmondtuk neki de ő csak mosolygott ránk. Majd kis idő múlva kijöttek és a két srác elég alaposan végig nézett minket. Mi csak mosolyogtunk. Majd elindultunk a buszmegálló felé. Onnantól kezdve készek voltak a srácok. Az a srác aki nekem tetszet elkezdte mondani a barátnőmnek a haverja teljes nevét és a végére odarakta hogy -né... Majd a haverja nekem kezdte el ezt mondani és ő is hozzá rakta hogy -né. Erre megszólalt a srác akit szerettem hogy milyen jól hangzik én meg csak elmosolyodtam rajta. Majd előre mentek a fiúk mert eddig mögöttünk jöttek, mert a fenekünket figyelték. Most rajtunk volt a sor:D Elkezdte mondani a barátnőm a srácnak hogy épp vetkőzni akartam de mivel nem figyelt ezért nem fogok ő meg mondta hogy figyel és rá mutatott egy épületre, hogy oda menjek be vele:D Elkezdtem a barátnőmmel is hülyülni mondtam neki tudod, hogy szeretlek erre megszólalt a srác, hogy én is én néztem hogy mi volt vele. Még utána a buszmegállóban is beszéltünk egy kicsit majd felszállt a buszra. Pénteken a barátnőmmel 5 óránk volt a fiúknak meg 6 és megbeszéltük, hogy megvárjuk őket. Addig teli firkáltuk a karunkat velük kapcsolatos dolgokkal. Ugyan úgy ment a hülyülés. Majd megkérdezte hogy mi van ráírva én nem mondtam el neki. Utána ráhagyta és kérdezte tőlem hogy viheti e a táskámat nagy nehezen beleegyeztem. Utána elkezdtünk beszélgetni a járásról és mondta hogy ha járok vele szakít a barátnőjével de pont úgy értünk oda hogy ott volt már a busza de még mielőtt felszállt volna elkapta a kezem. Majd elolvasta ami rá volt írva és végig simította majd magához ölelt és úgy szált fel a buszra. Mi meg a barátnőmmel elkezdtünk szórakozni hogy elővettünk egy zsepit és mintha sírnánk úgy integetünk nekik a zsepikel, de nem gondoltam volna hogy az lesz az utolsó találkozásunk. Nagyon vártam már a hétfőt hogy láthassam de erre az egyik haverja azzal köszöntött, hogy elmondta hogy a srác többet nem fog suliba jönni mert magántanuló lesz, akkor tört össze bennem egy világ. Minden nap reménykedtem hogy ez valami hazugság és majd betoppan az ajtón és még azóta is várom. Hosszú éjszakákat sírtam át miatta. Ami legjobban fájt az volt hogy mindenkitől elbúcsúzott csak tőlem nem és meg sem említette ezt nekem. Mások szerint azért nem búcsúzott el tőlem mert tervei vannak velem, de én ezt kétlem. De én még ugyanúgy szeretem és szeretni is fogom. Remélem ti nem fogtok így járni.
A szerelmes történetet beküldte: Miya