Szerelmes történetek
Nemrég egy református, angol nyelvű táborban voltam. Ott volt sok olyan ember, akit már ismertem, mert konfirmáltam velük, de az egyik fiút még nem ismertem annyira. Aztán jobban megismertem. Az egész úgy kezdődött, hogy az öt napból, második nap délután folyamán jobban összehaverkodtunk.
Annyira, hogy később kettesben lementünk a boltba. Ott találkoztunk még két barátunkkal, akikkel felfelé jövet a boltból sokat nevettünk, és jobban megkedveltük egymást. Az esti áhítaton Ő még helyet is foglalt nekem maga mellett. Aztán, mikor vége lett ennek is, filmet vetítettek nekünk. Mikor bementünk, mellé és az egyik haverja mellé ültem. Mellette ült még a másik haverja, felettünk meg az egyik barátnőm, akinek tetszett az a fiú, aki mellett ült (mert emeletes ágyon voltunk). A film alatt sokat nevettünk, keksszel etettük egymást, szőlőcukrot dobáltunk egymásra, és sokat forgolódtunk. Hirtelen beütöttem a fejem egy szögbe, ami a faliszőnyeget tartotta a helyén, és mivel fájt, ezért az Ő vállára döntöttem a fejem. Nemsokára előre hajoltam szőlőcukorért, és azt vettem észre, hogy a kezével a vállamat fogja. Így ültünk, én a vállára hajtott fejjel, ő pedig a vállamra tett kézzel. Öleléssel búcsúztunk el egymástól, és nagyon boldog voltam. Annyira, hogy következő nap reggel egy órával hamarabb keltem fel a kelleténél. Mikor reggelizni mentünk, köszönt egy "jó reggelt!"-et, aztán nem is szólt hozzám. Aztán, a túrán még egyszer megölelt... Úgy mentünk egy ideig, majd mikor erdős részhez értünk, bevallottam Neki, hogy mit érzek. Először azt válaszolta arra a kérdésemre, hogy járna-e velem, hogy nem tudom. Aztán, a tábor végén már nemet mondott. Amikor megtudtam, sokkot kaptam.. ez volt 2012. augusztus 13-a déltől 17-e délig. Azóta nem bírom elfelejteni, és fáj, hogy ezt csinálta. Talán, ha nem értem félre, minden máshogy lett volna.. De most mondjátok meg: ki ne értette volna félre?
A szerelmes történetet beküldte: Barby
