Az én történetem 14 éves koromban kezdődött. Édesanyám egy grófi családból származik, de az akkori politikai helyzet miatt ezt a bizonyos grófi nevet nem viselhették az őseink. Édesanyám kívánsága az és az volt, hogy ezt a vezetéknevet vissza kell hozni a családba, házasodás által.
Bekerültem egy gimibe, ahol volt egy évnyitó buli. Ott volt a volt pasim is, akit vissza akartam szerezni. A srác nagyon leitta magát és alig volt magánál. Ekkor jött "egy angyal" (a vezetékneve pont az, mint azé a grófi családé, ahonnan származunk), egy fiú. Segített magához téríteni a volt pasimat, majd hívott egy taxit és hazavitte. Másnap ismerősöktől megtudta az msn címem. Felvett, elkezdett engem befűzni, hogy járjunk. Nekem akkor még nem volt szimpatikus, mondván túl gazdag hozzánk képest. Anyám mindig is arra tanított, sosem szabad a túl gazdag réteggel kikezdeni. Sok-sok beszélgetés után egyik nap elmentem hozzá filmezni, 14 évesen. Nem történt semmi, de akkor valahogy olyan kisugárzása volt, hogy rögtön beleszerettem. Összejöttünk. Diákszerelem, de csak 1 hónapig tartott. Nem bírtam elviselni, hogy más csajokat is bolondít. Ő egyszerűen ilyen. Mindeközben folyamatosan beszélgettünk msn-en. Hajnalokon át írtunk egymásnak, hónapokig. Akkor elhatároztam, hogy vele akarok lenni ÚGY. Megtörtént, mert nála aludtam. Azután rá pár hónappal már nem bírtam tovább, hogy nem tudom mit akar. Összejöttem egy sráccal. Többször megfenyegette a hátam mögött, hogy hagyjon el. Kilyukasztotta a biciklijének a kerekét, megverte. A srác mégis velem maradt. Közben a "szerelmem" összejött egy lánnyal, akivel 1 évig járt. Majd eltelt 3 év úgy, hogy nem hallottam róla. És egyszer csak érettségi után, ahol dolgoztam (nem tudta, hogy ott dolgozom), látom kanyarodik egy autó. Látom kiszáll belőle, és én kimegyek az ajtóba. Meglátott, telefonszámot cseréltünk. Nem hívtam, ő sem engem. Végül egy puccos buli után, kicsit ittas állapotban hajnalban felhívtam, jöjjön el értem. El is jött és megtörtént. Azóta (több mint fél éve), 2-4 heti rendszerességgel találkozok vele és közben sajnos szegény párom, akivel már 4 éve együtt vagyok ezt mind elviseli. Nem tud mindenről, de tudja és érzi, hogy szeretem őt, de a másikat JOBBAN. Rengeteg olyan fiú volt, aki udvarolt nekem, és ha megtudta megfenyegette mindet. Érzem, hogy nem bírja nélkülem, én meg aztán pláne nem. Komolyan újrakezdeni egyikünk sem meri. Annyira félek, hogy mi van ha egyszer lesz valakije komolyabban. Hiszen telnek az évek és lassan mindketten olyan korosztályba lépünk, hogy házasodjunk.
A szerelmes történetet beküldte: Nórika