Barátommal már két hónapja vagyunk együtt, de előtte négy hónapig csak szeretők voltunk, nem jártunk de mindent megadtunk egymásnak, bíztunk egymásban. Egyik nap bevallotta, hogy szeret és szeretne velem járni. De én elutasítottam, mivel a volt barátommal jártunk 2 évig és mennyit szenvedtem miatta.
Sokszor voltam padlón miatta. Gondolkoztam, most már csak egyedül szeretnék lenni és jött a mostani srácom. Megértette, hogy szeretnék egyedül lenni. Majd idővel később jöttek a veszekedések, veszekedtünk mindig, féltékeny voltam rám mindig. De ő sohasem értette, miért vagyok féltékeny hisz nem járunk. De én sem értettem. Majd elmentünk nyáron nyaralni együtt a sráccal meg a tesóm a barátjával, csak 4-esben voltunk. Nevettünk sokat, strandoltunk, kirándultunk, minden jó volt. Majd hazaindultunk. Pár hónap múlva rájöttem...szerelmes vagyok belé..és be is vallottam neki. Akkor kezdtünk el járni. :) Majd egyik napon, elmondta a rossz hírt, hogy el kell mennie az országróból. Megy külföldre dolgozni. Nagyon összeestem, összetörtem. De mondta, velem lesz mindig, haza fog jönni mindig. Mivel tudom, hogy szeret nagyon, persze én is őt nagyon! Megbeszéltünk a dolgokat, hogy hogyan lesz majd tovább...és megbeszéltünk, maradtam vele tovább. Eljöttek a sulis idők. Szenvedtem mindig miatta, sokszor hiányzik, sokat sírok. Éreztem, hogy ez nem fogom túlélni. De megígérte a barátom, ha már betöltöttem 18. szülinapomat és elvisz külföldre, velem fog élni. Idővel már valahogy megszoktam nélküle. De persze sokszor hiányzik, de mindig hazajön :) Remélem ezután is haza fog jönni :) Soha nem fogom elveszítetni, mivel tudom, hogy érdemes vele leélni az életemet! :)))))
A szerelmes történetet beküldte: Zseffi