Sziasztok az én történetem még friss dolog, ami életem eddigi legnagyobb szerelme, és legnagyobb csalódása is volt egyben! Egész életemben barátok voltunk, rengeteget szórakoztunk együtt, nem volt teljes a társaság ha egyikünk nem volt jelen! Egy idő után kezdtem többet érezni iránta mint barátság, de tudtam hogy ez hülyeség hisz a legjobb fiú barátom!
Egyik napról a másikra kis ideig nem találkoztunk, kezdtem elfelejteni, de egyszer egy téli napon barátnőmmel kisétáltunk a város főterére, ami akkor kihalt, csendes volt! Ő és a biciklis haverjai megjelentek! Megláttam a szívem a torkomban dobogoott! Éreztem hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen, ők irányítottak engem! Egész este elvoltunk! Éreztem, hogy vele vagyok teljes, hogy ő a másik felem...de nem mertem neki elmondani..sem kimutatni, hogy is érzek! Másnap az iskolában az osztálytársam egyik legjobb barátnőm, rákérdezett, hogy ismerem-e őt? Elmosolyodtam, és az feleltem büszkén :"Igen, ismerem" Bárcsak ne tettem volna meg...de rákérdeztem..."miért?" Áradozott róla vagy fél órát, hogy szédíti...a szívem mintha lelasult volna, lassabban vert minden egyes szavátol, mit róla mesélt!
Szóhoz nem jutottam...elhatároztam két barátság nekem fontosabb mint egy szerelem...elfelejtem! Azt hazudtam a barátnőmnek az unokatesóm! Aznap délután újra kimentem barátnőmmel a város főterére, bízva abban, hogy újra kint lesz, újra láthatom, így is lett! Újra eltöltöttünk egymás társaságában egy csodás estét... Fáztam így felajánlotta hogy üljek az ölébe, elfogadtam, és rezzeléstelen arcal, de belül szívem szakadtábol üvöltve, boldogan, helyet foglaltam... szépen elbúcsuztunk...majd másbap az iskolában mindenki szúros szemmel néz rám! A fiú elmesélte a barátnőmnek, hogy az ölében ültem tegnap este...megbeszéltük a dolgokat...és megfogadtam neki, hogy soha nem fogok iránta érezni de hisz hülyeséget is beszélek ő az "unaokatesóm!" A lány délután sirva hívott fel, hogy a srác írt neki egy üzenetet hogy ő mást szeret és ő csak egy szép emlék marad,( csak kavartak, nem jártak)...sírtam én is hisz tudtam hogy én vagyok az, de hisz megígértem neki hogy nem lesz semmi.....hisz ő az "unokatesom..." szívem majd kiugrott a helyéről sirva futottam ki.. a város főterére...hát ha ott lesz...ő...és elmondhatom neki, hogy ezt be kell fejeznünk...sírtam hisz bűntudatom volt, sirtam, hisz tudtam, hogy amit érzek mind hiába hisz, ő nem lehet az enyém... megjelent... de abban a pillanatban újra fellángolt valami...valami amit újra akartam érezni minden egyes alkalommal, amikor megláttam...nem tudtam nemet mondani magamnak...ő bevallotta, hogy szeret...én azt feleltem "ez a kapcsolat túl veszélyes de, érted kockáztatom az egész életem", mint kiderült félt mindidáig bevallani mit érez míg nem látta rajtam a jeleket...aznap este megkérdezte...leszek e a barátnője...igent feleltem...kitettük facebookra az állapotot...rengetegen gratuláltak nekünk, nagyon jól esett..majd barátnőm üzenő falára lépetem...és az alábbit posztolta ki éppen..."ő boldog...ők boldogok...nekem is boldognak kellene lennem...sokan gratulálnak...ők sírnak az örömtől...és sírok a fájdalomtól." Az örömöm lelohadt...sírásba kezdtem...már majdnem meggondoltam magam...amíg rám nem írt.."nem haragszom...sohasem fogok haragudni...ő látott valamit benned...amit bennem...nem...ő bolodog...és nekem ez a legfontossab...el kell, hogy engedjem...mióta tiéd, a mosolyod is őszintébb, a könnyed is tisztább, az érzéseid igazibbak, a szíved is megújult! Gratulálok nektek...örülök<3?? A szívem megszakadt....de örültem, hogy így látja a dolgokat...nagyon sajnáltam...de a szerelemnek nem lehet parancsolni...teltek a hónapok...a szerelmünk tökéletes...a barátságunk meseszép volt! Egyszer csak furcsa érzésem támadt...női megérzés...megcsal...kutakodtam utána...beléptem facebookjában..és mint kiderült a női megérzések nem csalnak.....bevallota...megcsalt...sírtam órákon át...ő csak nézett maga elé...csak csendesen...majd erőt véve magamon... büszkeséggel telve azt feleltem...megbocsájtok...nem hitt a fülének...örömében elkapott felemelt és vad csókolozásba kezdtünk...mint a mesékben..fájt...de a szerelem elnyomta az érzést...teltek a hónapok...újra megcsalt...újra lejátszodott bennem az az érzés, mint a múltkor kicsit nehezebben, de kimondtam meg bocsájtok....újra boldognak tünt a kapcsolatunk..teltek a hónapok majd elérkeztünk az utolsó napig...amikor elémállt és azt mondta "Beszélnünk kell..nagyon sajnálom..remélem meg tudsz bocsájtani...de nagyon szeretlek..elkell mondanom...4 nap mulva lesz az év fordulónk...s mert nagyon szeretlek..hazudni nem tudok neked bevallom....megcsaltalak újra..." szemem könnybe lábadt...arcomon a könny úgy folyt le mintha az időt is meg állítottam volna...szólni nem bírtam...csak bámultam a gyönyörü kék szemébe...lefagytam..csak nézett rám azzal a gyerek tekintettel..a szája remegett...megilyedt...soha nem látott még ilyennek....könnycsepp gyűlt szemében! soha nem láttam még ilyennek...megilyedtem...kérte, hogy mondjam ki...de nem tudtam...ki akartam...de nem volt elég erőm ahhoz, hogy kimondjam ujra ...mint eddig azt hogy megbocsájtok...hirtelen idegesség tört rám..neki mentem...üvöltöttem vele..megrémült...láttam rajta nem bírja tovább elfutott!!! Lelkem romokban, szívem a sárba taposva, becsületem a romok alatt..így éreztem..napokon át csak sírtam...fájt amit tett..de hiányzot...újra meg akartam próbálni kimondani megbocsájtok...de még mindig nem ment!!! évfodulonk napos napján elmentem hozzá, hogy kimondom a bűvös szót! és újra eggyütt..de a ház elé érve hangos kiáltásokat hallottam...szívem rosszat sejtett...beértem és kérdezték tölem hol van??? mi??? nincs itthon??? 3 napja nem látták...sirdogáltak...szobája zárva úgy ahogy szokott..kulcsomér nyúlva remegni kezdett a szívem hátha...Valami baj történhetett...benyitok...és...semmi....senki sehol...csak egy levél....sírni kezdtem..mi van ha az áll benne hogy elment?? ha többé nem látom??? elolvastam a levelet....üvöltöttem szívem szakadtábol...azt írta jó helyen vagyok...itt szeretnek...tudom, hogy mostanra meggondoltad magad...de én is...meggondoltam magam...megfogatdtam neked az utolso megcsalásom előtt, hogy inkább a halál mint hogy téged megcsaljalak újra...ezek csak üres szavakként hangoztak...de most a tettek beszéljenek..itt fent várlak...nagyon nagyon szeretlek...életem értelme... a levelet szívemhez szorítva sokkot kapva..szaladtam fel a padlás térbe ahol el szoktunk bújni a félelelem a bánat a külvilág elől.!!÷ beléptem ....a fény megvilágította a selymes arcát...a rezzenéstelen arc ahogy csüngt...szótlanul....alatta egy doboz...benne egy kérdés...megbocsájtasz??? igen...maradj az élők sorában..ha nem...gyere utánnam!!! szívem meghasadt...fájdalmamban összestem...korházi segítség, pszihologusi tanacsok nélkül most ott lenn- fennt mellette! most én sem lennék...mindez 3 honapja történt...kiderült hogy 4 honapos terhes vagyok tőle...ő itt van velem...egy másik testben..örröké! örrökké szeretni foglak életem! <3 hiányzol!:'(
A szerelmes történetet beküldte: Királylány