Szerelmes történetek
2009. december 25-én jöttünk össze, én január 6-án töltöttem be a 15-öt, ő december 11-én a 24-et. Mikor összejöttünk Ő úgy tudta hogy én 18-at fogom tölteni, de nem úgy volt, ráadásul még azt se tudta hogy szűz vagyok! Kapcsolatunk első hónapjában mondtam el neki, hogy szűz vagy.
Kicsit kiborult, mert én voltam az első szűz lány az életében.Sokat gondolkodott,még az is az eszébe jutott hogy szakít,de már annyira megszeretett,hogy nem tett ilyet.Aztán az első hónap fordulónkon megtudta, hogy én még akkor csak 15 voltam. Sokat sírtam, de ő meg vígasztalt és mondta nekem, hogy ne aggódjak, már annyira szeret, hogy nem akar elveszíteni. Egyfolytában azzal szekált, hogy 95-ös, mert Ő 85-ös volt. Nagyon jól megvoltunk, sokat tanultam tőle és szokatlan volt mert Ő is tőlem, pedig rajtam kívül sok barátnője volt. Nagyon boldogok voltunk, nekem ő volt az életem szerelme.
Aztán jöttek a viták. Féltékenységi rohamok, hisztik, nem veheted fel ezt, nem hordhatod azt és stb... Én ezeket figyelmen kívül hagytam, mert rettenetesen szerettem Őt! Én is tehettem róla, mert voltak kisebb nagyobb hibáim(de ugye ilyen fiatalon mindenki követ el hibákat és abból tanul). Ő mindig azt hitte hogy én megcsalom, de én soha nem tettem volna olyat. Hogyan tudtam volna akkor a szemébe nézni? Mikor 2 évesek voltunk szakított velem, de utána is találkozgattunk. Egyfolytában reménykedtem, hogy visszakapom őt, mire a szakításunkra fél évre vissza is kaptam. Utána jött megint egy fél év együtt, aztán megint fél év külön. De a szakításunk alatt is ő rá vártam, sűrűn találkoztunk. Aztán ebben az évben megint összejöttünk. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, még soha ilyen jó nem volt!
Én 18 évesen végre felnőttem hozzá. Ritkán voltak viták, de a féltékenysége megint győzött és már 1 hónapja külön vagyunk. Nekem azóta se kell senki rajta kívűl! Úgy vagyok vele, hogy ha már ennyit szenvedtem érte, megérdemlem őt. Tudom hogy ő is szeret engem, mert hív, keres. Ha 2 napig nem keresem ő az aki rám ír, hogy találkozzunk! Látszik rajtunk, hogy még mindig nem vagyunk túl egymáson. Neki én voltam a legnagyobb szerelme és nekem is ő! Konkrétan vele töltöttem a tinédzser koromat. Furcsa az egész, mert mikor szétmentünk senkivel nem jött össze, csak velem találkozott, de akkor nem értem! Ő úgy van vele hogy nem akar szenvedni, mert mikor együtt vagyunk és nem vagyok vele azon jár a feje hogy megcsalom, DE KÖNYÖRGÖM HA KÜLÖN VAGYUNK AZ IS KÍN SZENVEDÉS! Rengeteget szenvedtem miatta, de a remény hal meg utoljára és én ha kell nagyon sokáig küzdök érte, hogy visszakaphassam! Nekem Ő volt, és Ő is marad életem szerelme!
A szerelmes történetet beküldte: Necz Julianna
