Volt egy fiú és egy lány. Elsõ látásra egymásba szerettek, nagyon jól elvoltak egymással, amíg a lányt a szülei el nem küldték egy hétre "nyaralni". A lány teljesen összetört, de a fiú azt mondta bízzon benne, így lelket öntött a lányba.
Három nap elteltével a fiú nem bírta az egyedüllétet, "beleszeretett" egy másik lányba. A szerelmes lány alig várta hogy hazaérjen. Bízott szerelmében, hogy még mindig vár rá, de ez nem így volt. A lány elsõ dolga az volt, hogy meglátogatta szíve szerelmét. Mikor odaért a fiúhoz egy lány nyitott ajtót. Már jött is a fiú mikor a lány megszólalt, hogy "szerelmem ki ez". Az elhagyott lány sírva elrohant, a fiú utána ment. Megálltak és elkezdtek beszélgetni, mindkettõjük szemébõl csorogtak a könnyek. A srác csak ennyit mondott " Ha egy nappal hamarabb jössz még mindig együtt vagyunk. A lány csak sírt és elrohant, de most a fiú nem ment utána. 2 év múlva újra összetalálkoztak, de a lány már nem mosolyog. Szinte nem is él, hisz még mindig az elsõ igazi szerelmét gyászolja. A srác csak ennyit mondott: ne haragudj, nem voltál mellettem, mond szeretsz még egy kicsit? A lány azt válaszolta IGEN nem is egy kicsit. A fiú testén egyszerre futkosott a meleg és a hideg. Nem tudott mit mondani, ezért csak megcsókolta a lányt.
A szerelmes történetet beküldte: Vivien