Szerelmes történetek

Emlékszem, egy szerdai napon ismertem meg ŐT! Már akkor tetszett, de persze neki a barátnőm jött be! Eltelt egy pár nap, de észrevettem, hogy nem érdeklem őt, hát elhatároztam akkor én se foglakozom vele... De aztán szakítottak a csajjal! Tökre nyomult meg minden... De engem már nem zavart... hiszen már lemondtam róla!

Eljött a várva várt pénteki nap vége sulinak, hétvége!
Általában a kolibol rögtön haveromhoz mentem és ott voltam estig csak a legutólsó busszal mentem haza!
Aznap ő is ott volt... és nagyon kedveskedett de engem nem érdekelt!
Nagyon rossz kedvem volt, ezért elküldte a fiúkat fagyiért, hogy vegyenek mindenkinek... de persze nekem többet vetetett!
Aztán megint volt egy hirtelen fellángolás éreztem hogy akar valamit. Már nem sokárra mennem kellett haza.
Akkor felfigyeltem arra, hogy legjobb barátnőmmel nagyon elvannak... persze ez zavart de mosolyogtam mintha mi sem tőrtént volna.
Rá eggy fél órára odajött hozzám barátnőm és megkérdezte tőlem! Neked tetszik a fiú? Én persze rávágtam hogy nem dehogy és elmosolyodtam.
Barátnőm pedig szomorúan közőlte "Minő kár pedig neki te nagyon tetszel!" Mikor ezt közőlte rögtön felcsillant a szemem.
Komolyan? kérdem tőle?
A felelet:
- Hát persze!
- Hazudnék én neked!?
Aztán odajött hozzám Ő és elmondta hogy mit érez és megkérdezte, hogy talán lehet e köztünk valami?
Én persze gondolkodási időt kértem, de legszívesebben azonnal rá vágtam volna hogy persze. De inkább tartózkodtam kicsit.
Aztán egy óra múlva odajött és meg kérdezte hogy :nah? Mit szólsz? én csak annyit feleltem, hogy sajnos már mennem kell a buszomhoz de ezt még megbeszéljük! Ő ki kisért a buszhoz... Útközben mindent megbeszéltünk. Szóval pontosan: Péntek 3-ától hivatalosan is együtt voltunk! Búcsuzáskor kaptam tőle az első csókot!
Hmmmmm... igen az első csók... :) Már akkor éreztem valamit, már akkor össze szorúlt a gyomrom és 200-at vert a szívem, persze ezt titkoltam.
Szombat volt már alig vártam, hogy vasárnap legyen, hogy láthassam őt de nagyon lassan telt el az a nap.
Aztán eljött végre a Vasárnap, nagyon izgultam. Így még sose vártam semmit.
Felszálltam a vonatra és csak vártam és vártam, hogy mikor érek már be. Az is egy örökkévalóságnak tűnt!
Leszálltam és mosolyogva körbe néztem de ő sehol sem volt. Kezdtem kétségbe esni, nem tudtam mi tévő legyek aztán jobbra néztem balra néztem, de Ő nem volt ott aztán valaki hírtelen meg ölelt! Ő az! Sóhajtottam fel és könnyes szemekkel mosolyogtam rá és adott egy csókot!
Életem legszebb napja volt ez a vasánap :)
Minden egyes napunk gyönyörűen ment és egyre izgalmasabbá vált!
Amikor csak tudtunk mindig együtt voltunk Boldog voltam rengeteget mosolyogtam.
Aztán eljött a jövő hét, teljesen szépen ment minden egy házibuli erejéig! Ő is eljött velem és együtt buliztunk!
De akkor én elvesztettem a fejem és sokat ittam nem voltam magamnál! Mindenki részeg volt MINDENKI! Még Ő is! Aznap ete megcsalt! Másnap fekeltünk mit sem tudva és azt hittem minden szépen megy továbbb. Persze Ő is és a barátnőm is furcsán viselkedtek szégyeltem magam hiszen olyan részeg voltam és nem tudtam semmiről!
De ő csak oda jött hozzám és azt mondta ez nem megy ennek vége...
Akkor térde estem és sírtam csak zokogtam, mint amikor egy gyerektől elvették a kedvenc játékát.
Ordibáltam szerte szét vertem a saját kezem. Repült tányér, pohár, bútor. Kiabálva kérdeztem de miért? MIÉRT?
Aznap jöttem rá hogy én szeretem! Emlékszem minden nap mondta nekem hogy szeret, de én nem figyeltem rá.
Mindig állította, hogy IMÁD DE én csak annyit feleltem NE MOND MÉG!
De ő nem értette miért mondom...
Azon a szerdai napon amikor szakított elmagyaráztam neki...
"Látod ezért mondtam! Ezért! Hogy MÉG ne mondd hogy SZERETLEK hiszen nem igaz!
És én elhittem neked így jobban fáj érted?
Persze Ő mintha mit sem halott volna adott egy UTÓLSÓ csókot és tovább lépett!
Azóta minden egyes nap, minden egyes alkalommal amikor rágondolok könnybe lobban a szemem és sírok mint eggy HÜLYE!
Azóta teljesen hulla vagyok!
Meg fogadtam harcolok érte és senki más nem fog kelleni! Minden nap sírtam miatta... szenvedtem reménykedtem és harcoltam!
Persze megérte harcolni mert ismét az ENYÉM és örökre az is marad!

A szerelmes történetet beküldte: Émyke