Sziasztok! Hát hol is kezdjem? Kezdem az elejéről! Én egy 18 éves lány vagyok, már 2 év és 5 hónapja vagyunk együtt! De ugye minden nem mehet mindig felhőtlenül a kapcsolatokban valamikor kikel bújnia a szögnek a zsákból!
Ez nálunk 1 év után kezdődött addig minden jó volt!
Bár ebben az egy évben sem volt egyszerű dolgom a fiúval hiszen alig beszélt, visszahúzódó volt nagyon! Én ugye egészségügyibe járok és tanulok pszichológiát és úgy gondoltam kicsit kísérletezek rajta tudom nem szép dolog de segített! Mindig leültünk beszélgetem vele, foglalkoztam vele!
Ez még mai napig is tart! Ebből az a probléma adódott, hogy utána visszaesett! Az érzéseit nem mutatta ki felém! De nem csak ez volt a baj hanem az anyósom is, hogy vissza fogta a gyerekét, meg nem törődött vele sem az anyja sem az apja, elváltak a szülők! Nagyon befolyásolható fiú, és ezt az anyja ki is használta!
Már dolgozik és a fizetése nagy részét haza kellett adnia, ez még nem is lenne baj, ha az összes összegyűjtött pénzét is le nem vette volna. Bár ez nem az ő hibája végül is, csak álljon a talpára! Eltelt megint egy év, már számomra kezdett unalmassá válni, hogy fogjam a kezét és ápolgassam az útját! Meg hiába mondtam el neki, hogy mutassa ki az érzelmeit mert én nem érzem, csak voltunk egymásnak és most is vagyunk 2 év 5 hónapja! Három hónappal ezelőtt felvett engem egy fiú! Akire azt mondtam, hogy igen ez szerelem a javából az én részemről bár én képtelennek találtam, hogy összejöjjek vele, mert tőlem 4000km-re van és ez nem kicsi távolság! Próbáltam nem beszélni vele, de folyton rámírt! Ez addig húzódott, hogy nagyon szerelmes lettem belé még a mai napig is! De ugye van barátom, hát mit is tegyek ő messze van a barátom itt van mellettem, ő meg nem. Igazán csak msn-en keresztül beszélünk a mai napig is! Karácsonykor kaptam tőle egy gyönyörű nyakláncot minden nap velem van, hordom!
Feledésbe merült a barátom, kétségbe vagyok esve mit is tehetnék! De tudnotok kell, hogy a barátomnak volt már húzása hogy majdnem dobtam! Már 5x bocsátottam meg neki, mindig ígérte, hogy megváltozik, de ez nem történt meg! És meguntam az anyáskodást felette! Unalmassá vált az egész kapcsolatunk már szexuális kapcsolat sincs közöttünk! Nem vagyok boldog vele! De mikor meglátom a fiút msn-en a szívem hevesen verni kezd és éltet a vágy, hogy beszélhessek vele, mert különben belehalok. Kamerázunk és olyan jó látni ahogy néz rám a csillogó szerelmes szemeivel, oly jó ránézni és tudjátok meg igenis lehet ilyen szerelem is az életben így is érzed a másik odafigyelését és szeretetét! Már meg is beszéltünk, hogy majd a nyáron leutazik hozzám! Én boldog is vagyok és alig várom már! De van egy bibi, hogy van barátom és kettős játszmát nem lehet folytatni, mert hát az nem szép dolog! Be kell vallanom saját magamnak, hogy a fiút mennyire szeretem és hogy a mostani barátommal már megszokottá vált a kapcsolatom! A Fiú bejelentette, hogy el fog utazni a szüleihez, hát még mindig oda van! Msn-en sem jelentkezik, hogy jó lenni beszélgetni egy kicsit mintha Londonban nem lenne gépterem vagy nem tudom, nem ír nekem és elszomorít, hiába várom de nem jön! Rettenetes érzések kavarognak bennem, mert ha annyira érdekelném akkor minden áron megkeresne nem? Nekem nagyon hiányzik, legalább telefonon beszélgetünk napi 3 percet ami nem túl sok! Vagy nő lehet a dologban? Mit tegyek a barátommal? Nem tudom magatehetetlen vagyon most! Kérlek segítsetek nekem :(
Nagyon egyedül maradtam!
A szerelmes történetet beküldte: Ildikó