Minden 11 éves koromban kezdődött. A régi sulimból átmentem egy 8 osztályos gimnáziumba, mint rajtam kívül még több száz gyerek szerte a városból. Már az első nap megtetszett egy évfolyamtársam. Ahogy teltek a hetek, megismerkedtem vele, és kiderült, hogy tök jól megértjük egymást.
Egyre közelebb kerültem hozzá, míg végül...szerelmes lettem belé. Csakhogy... ő összejött az egyik legjobb barátnőmmel. Onnantól kezdve nem beszéltünk olyan sokat, de a barátnőm mindig mesélt róla hiszen a padtársam is volt. Én meg próbáltam mosolyogni. Egy idő után a keserű fájdalomból beletörődés lett. Eltelt két év. De én nem felejtettem el. Az érzés iránta ugyan olyan erős volt, mint akkor régen. Aztán. Szakítottak. Én már nem reméltem semmit. A szakítás után nem beszéltünk a fiúval, eltávolodtunk. Aztán kb. 2 hónapja odaült mellém amikor olvastam az udvaron (suliban). Dumáltunk, és este rámírt facebook-on, hogy ha tehetné, visszafordítaná az időt. Este héttől egészen fél négyig beszélgettünk, és másnap reggel amikor bementem az iskolába ott ált Ő! *.* Odamentem hozzá, ő nem is köszönt, nem csinált semmit, csak magához húzott és megcsókolt. Eltelt azóta 2 hónap. Mindennél jobban szeretem Őt! És ha ez most nem lett volna, akkor is vártam volna rá! Örökké! Mert ez az igaz szerelem!
A szerelmes történetet beküldte: Rebeka