Az én történetem, részben szokásos, barátságból szerelem. De mégis különlegesnek érzem. Nem azért, mert velem történt, hanem az érzés miatt, amitől a napjaim szebbé válnak. Egy átlagos nyári napon a barátnőmmel megbeszéltük, hogy találkozunk pár barátjával, akiket eddig én még nem ismertem.
Nem voltak a megbeszélt helyen, ezért szétnéztem a környéken, majd teljesen véletlenül belebotlottam egy srácba aki megkérdezte a nevem. Ő volt az egyik srác, akivel már beszéltem, de személyesen még nem találkoztam mindeddig. Azt a napot sorolnám életem legszebb és legjobb napjai közé.Az egyik sráccal (a továbbiakban X) nagyon jól elvoltunk. Folyamatosan tartottuk a kapcsolatot mind addig míg el nem mentünk osztálykirándulásra.
- Gondolom mindenki ismer olyan embert aki elől mindig is félteni fogja a szeretteit, mert úgy gondolja hogy a másik sokkal jobb náluk.-
A kirándulás után mikor hazaértem egyáltalán nem is beszéltünk. Aztán mikor egy idő után írt, azt mondta csak nem jelezte a telefonja az üzenetem. Én persze úgy tettem mint aki hisz neki. Beszéltünk, de már nem volt olyan mint régen. Durva volt és önző. Minden kedvessége elszállt. Aztán derült ki, hogy kikkel jár össze. - Akiktől én mindig féltettem. -
Lett egy óriási nagy veszekedés. Barátnőmnek - aki által megismertem X-a bátyja és X-el nagyon jó barátságban lettek, szinte túl jóban. Teljesen ellenünk fordultak és ocsmány dolgokat mondtak rólunk. Éjszakákat sírtam végig, nem tudtam elhinni, hogy ennek így kell végződnie. Bíztam benne hogy egy nap minden helyre kerül. Így is lett. Kaptam egy üzenetet, amiben bocsánatot kért, újra visszatért az az X akit hónapokkal előtte megismertem..:)
Körülbelül másfél hónapja ismét folyamatosan beszélünk, aminek én nagyon örülök és kezdünk visszatérni arra a nyári napra, ami a kedvenceim között marad amíg csak élek..(:
Szerintetek lesz ebből több, mint barátság?
A szerelmes történetet beküldte: Zoey