Most egy olyan történetet mondok el, ami tanulságos lehet. Volt egy lány akit alsóban mindenki szeretett, mindig õ volt a középpontban. Mindenkivel jóban volt, bár voltak kivételek. Nem volt egy nagyon hangos lány, inkább az a csendesebb fajta viszont vicces volt és jókat lehetett vele hülyülni, meg nagyokat beszélgetni.
Segített az osztálytársainak, ha megkérték rá. Abban az osztályban az volt a szokás, hogy mindenkinek volt egy ragadvány neve (csúfneve) Mint például a kóla, szalámi, kacsa, gübü, csutka, stb. De ezt persze nem rossz szándékból mondták egymásra. Történt egy nagy fordulat a lány életében. Felkerült felsõbe, de akkor már egy másik osztályba, hogy ne maradjon le a tanulmányaival. Ott eleinte nagyon jól érezte magát. Mindenki kérdezgette tõle, hogy melyik osztály jobb: ez vagy a másik. De persze nem tudott rá válaszolni, akkor még. Volt egy másik lány, akit az osztály nem nagyon fogadott be a társaságba, de õ odament ahhoz a lányhoz és kiállt mellette. Vele volt mindig és igazán nagy barátság alakult ki köztük. Aztán fordult a világ a lánnyal és úgy érezte egy idõ után, hogy õ a kívül álló, mert túl sokat törõdött a barátnõjével és valószínûleg elhanyagolta az osztály. Ezek után a legtöbben az osztályban megutálták a lányt, kiközösítették, megbántották. Olyanokat mondtak neki, amitõl a lányt elszomorodott és kiközösíttetnek érezte magát. Legtöbben le is nézték, de volt aki mellette állt. A lány azt szerette volna, ha befogadják, de ha ez nem sikerül, akkor legalább ne szóljanak hozzá, vegyék levegõnek, de ne bántsák meg szavakkal. Kérése valóra vált, nem bántották többet, de nem nagyon törõdtek vele, csak néhányan szóltak hozzá, na meg persze a barátnõje, akivel jóban-rosszban együtt voltak. Mikor jött a nyolcadik akkor bocsánatot kért tõle az osztály és mondták neki, hogy nyugodtan jöjjön oda hozzájuk. A lány megbocsátott, de szíve mélyén még mindig ott voltak a szomorú események, így nem ment oda a többiekhez. Maradt barátnõje mellett, vagy más osztálybeliekkel. Mikor elballagott a kilencedik következett, a gimnázium. A lány eleinte félt mert nem ismert ott senkit. Kis idõ múlva szinte mindenkivel nagyon jóban lett, de volt egy lány akit a legjobb barátnõjének tekintett. Nagyon jól elvoltak együtt nem is nagyon érdekelték õket a többiek. Kis idõ múlva a lány bariját akit szinte már testvéreként szeretett átiratták másik suliba, pedig már mindent tudtak egymásról, meg ilyenek, a lány nagyon összetört. Nem tudta, hogy most mit csináljon, nagyon bánta hogy a többiek kitaszították maguk közül. Pár hét múlva mégis befogadták a többiek. Ismét nagyon jó barátra talált, de most nem egyre egyszerre 5-re és azóta már nyár lett a legjobb bariával még mindig barátok bár volt néhány összezördülés, de a lány nem bánta meg hogy most nem csak egy hanem több barátja is lett, akiket a legjobbaknak tart és nagyon megszerette õket. Ez volt a 9. osztály.
A lány nagyon boldognak érezte magát és azt gondolta most övé a világ, ilyen eget rengetõ esemény még nem történt az életében. Végre volt akik szeretik, akik törõdnek vele, s igaz barátokra lelt, úgy érezte. Ezentúl megfogadta a felsõben történt dolgokat elfeledi örökre, nem néz hátra, csak elõre. Csak elõre. A mostani osztályával viszont többet fog foglalkozni, nem ragad le egy gyereknél, s ezzel az 5 baráttal igen szorossá alakítja a kapcsolatot. Aztán véget ért a nyár, következett a tizedik. Most már nem félt belépni a kapun, nem jött rá gyomorgörcs mikor az öltözõben öltözött a lányokkal, nem maradt csendben, nem vonult be az õ kis árnyékába. Kimozdult a sötétbõl, az árnyék alól. Felfedte,kitárta valódi énjét, ami nem mutatkozott meg felsõben. Olyan akart lenne,mint alsóban, sõt még jobb, még hangosabb. Olyan akit mindenki megszeret, s nem néz át rajta.
Egyik napról a másikra híresebb lett és ezt a srácok is észrevették, különösen az aki szerelmes volt a lányba. A lány nem akarta észrevenni a fiút mert azt hitte csak szórakozni akar vele. A fiú elhivta randira, de a lány nem ment bele, azt mondta a szülei nem engedik. Telt múlt az idõ a lány mégis belement egy taliba, egyre többet beszélt a sráccal, végül beleszeretett. A lányt ismét elhívta egy találkára a srácot, azt hitte végre itt a nagy pillanat, igent mondhat neki. Csak az volt a baj, hogy a srác közben megunta a lány hülyeségeit, hogy egyszer igen egyszer nem. A lány nagyon készülõdött a találkára. Végre elérkezett az idõ megbeszélték hogy a kávézóban lesz a találka. Mikor a lány belépett a helyre meglátta hogy egy másik csajjal ül a srác és beszélgetnek. Sírva futott ki, a srác utána, útközben a lány leugrott egy hídról. A fiú kétségbeesetten hívta a mentõket. Elmesélte mi történt. A mentõk még élve találták a lányt csak a bordája törött el, szerencséje volt a kis csajnak mert egy szivacsra esett ami nagyon puha volt és felfogta az ütést. Gyorsan betették a mentõbe, a fiú is vele ment. A mentõ gyorsan száguldott az utcákon mit sem törõdve a piros lámpákkal. A fiú mindvégig fogta a lány kezét. Mikor aztán a kórházhoz értek, kiszálltak és a lányt kitolták. A lány szeme csukva volt, s a fiú arca borúba borult. A mûtõbe bevitték a lányt, a fiú kint várt a váróban. Az orvosok azt mondták, hívja fel a lány szüleit, értesítse õket. A fiú olyan szomorú volt és azt hitte, már nem él a lány, ezért mondta az orvos és ezért volt lehunyva a szeme. Búskedvûen bepötyögte a számokat és mikor a szülõk felvették a szava elszorult és nem bírta kimondani azt amit akart. Majd egy nagy lélegzetet vett összeszedte a bátorságát és így szólt. Nagyon sajnálom, de Olívia még nem tud hazamenni. Most jött ki az orvos és mondta, hogy a lányuk a bordatörés következtében kómába esett. Kérem siessenek, mert az orvosnak fontos közölnivalója van. A szülõk 24 óra körül értek be a kórházban, az anya hálóingben és hajcsavaróval érkezett. Egybõl az orvost keresték de sajnos már nem volt bent, túl késõn érkeztek. Ezután az Apa körbetelefonált a rokonok között. Elújságolta a szomorú hírt a családnak. Telt múlt az idõ már lassan két hónapja a balesetnek..de a lány még mindig nem tért magához. Az osztálytársak, barátok, rokonok mind sorra látogatták. Fogták a kezét, beszéltek hozzá, virágot vittek neki. Még a kis Lacika is megnézte aki még csak az 5-öt tölti és már is szerelmes belé. Õ a kedvenc maciját tette a lány mellé. Géza aki igen sokat volt bent a lánynál, felelõsnek érezte magát a történtek után és mindenért magát okolta és ezt nem bírta magában tartani, elmondta hát a szülõknek. Az apa nagyon haragudott rá ezért nem engedte meg többet, hogy betegye a lányhoz a lábát, az anya nem mondott semmit, õ magába zárkózott, s napokon át sírt és a jókedv eltûnt a szívébõl, de nem hibáztatta Gézát ezért megengedte, hogy látogassa kislányát. Géza nagyon örül a bánat ellenére. Olivia a srác látogatásai során egyre jobban kezdet lett, elsõnek megmozgatta a kezét, majd kinyitotta a szemét, még meg is szólalt, azt modta " Gézám, te még mindig mellettem vagy" az orvosok azt mondták ez képtelenség, de a lány a szerelemért felébredt a kómából. Ekkor Géza feltette Oliviának a nyagy kérdést, azt hogy nem lenne e a barátnõje. Olivia egybõl rávágta hogy de igen.
Nagyon boldog lett a lány és ettõl a perctõl fogva napról napra jobban érezte magát, gyorsabban kezdett felépülni. Az orvosok által kiírt utasításokat, gyógytornákat betartotta és a fiú mindvégig vele volt. Az apa megbékélt a fiúval és meghívta õt a családi vacsira is. Nagyon boldogok voltak együtt csak a kis Lacika volt féltékeny rá, de azért jóbarátnak tartotta Olíviát. Ismét járhatott suliba, igaz nagyon sokat kellett pótolnia, de ebben a fiú nagyon sokat segített neki, hogy együtt lehessen vele. Az osztályban volt egy szép fekete hajú kökény szemû hosszú szempillájú,igen jó beszédû lány, akiért minden fiú csorgatta a nyálát, minden fiút levett a lábáról és még gazdag is volt.
Bepróbálkozott Gézánál, találkoztak, már majdnem elcsábította, de nem sikerült, mert a fiút szerelméhez húzta a szíve. Szegény srácot gyötörte a bûntudat hogy majdnem megcsalta szíve választottját, elmondta szerelmének hogy mit tett, a lány nem haragudott meg rá, sõt még jobban szerette és becsülte, mert nem volt képes õt egyedül hagyni. Telt múlt az idõ kijárták a gimnáziumot, a lány az orvosira ment hogy segíthessen a betegeken, a srác pedig a jogot választotta. Még ha nem is egy felé mentek, a kapcsolat nem szakadt meg köztük. Továbbra is békességben, boldogságban éltek és amikor a karrierjük is virágozni kezdett, Géza úgy döntött, megkéri Olívia kezét, aki boldogan igent mondott.
A szerelmes történetet beküldte: Vivien