Szerelmes történetek

Minden 2010 december 28-án kezdődött. Nem mondom, hogy átlagos srác vagyok, pont hogy nem. Depressziós vagyok, rengetegszer van/volt/ öngyilkos hajlamom. Éppen ezek miatt, a fájó valóság miatt elkezdtem játszani több játékon. Az egyik, Metin2Mester nevű játékon időzök a legtöbbet, netes ismikkel.

A fent említett napon megváltoztatta az életem. Ugyanúgy indult mint a többi, felkeltem, reggeliztem, öltözködtem, aztán géphez ültem, mentem is fel ismerősökhöz hülyülni. De nem volt senki, aztán találkoztam játékban egy lánnyal, Fanninak hívták. Nagyon jól elbeszélgettünk, nagyon szimpatikusnak tartottam, csak akkor volt egy másik lány akit szerettem. Teltek a napok-hetek, minden nap beszéltünk, aztán egyszer végképp letettem a lányról akit szerettem. Fanni nagyon sokat segített, vigasztalt. Aztán bejelöltük egymást facebook-on, msn-en, és ahogy egyre többet beszéltünk, beleszerettem: $ Ő már a megismerésem óta szeretett engem, nagyon rosszkedvű lett mikor megtudta hogy van akit szeretek, de ő kitartóan ott volt mellettem, ezek ellenére is. Leírhatatlan volt mikor szerelmet fogadtunk egymásnak :) Csak egy baj volt a szerelmünkben. A távolság :c Ő Budapesten, én Móron lakok, 60km :/ Ennek ellenére nagyon jól elbeszélgettünk mindig, legszívesebben egész nap csak egymással beszéltünk volna :$ Ahogy egyre inkább megismertük egymást, kiderült ő is hasonlóan depressziós, ezért még inkább csak egymásba szerettünk, mindig segítettünk a másiknak, hogy könnyebb legyen neki átvészelni a rosszabb időszakokat. Aztán eljött a május, hirtelen annyi dolog történt velem. Nővérem itthagyta a családom, és külföldre ment, ezen kívül 2 fontos rokonomat vesztettem el, és az összes ember, akit a barátomnak hittem, hátba szúrt, Fanni hiánya, és még sok egyéb negatív dolog történt. Amiktől annyira elment az élet kedvem hogy senkivel se beszéltem, se gépen, se valóságban, se sehol. Fannival se beszéltem két hónapig. Egyre többször gondoltam arra, hogy eldobtam az életem, aztán 1-2 hónap után megnyugodtam, már annyira hiányzott Fanni, csak nem tudtam mit érez ezek után. Aztán tisztáztam magamban mindent, nem volt mit veszítenem. Felmentem msn-re, megláttam kiírást Fanninál: Hiányzol Adrián:'( rögtön felmentem fb-re, írtam neki egy levelet, ahol leírtam hogy mennyire szeretem még mindig, sajnálom amit tettem, nem ezt kellett volna, megmagyaráztam mik történtek. Nagyon nagy szerencsémre ő is szeretett még mindig, és megbocsátott. Ezek után újra folytatódott minden, mint ezelőtt, csak még jobban megbecsültem a kapcsolatunkat (: de nagyon bántam hogy pont nyáron nem beszéltünk, pedig akkor tudtunk volna találkozni:/ Egyre jobban szerettük egymást, napról napra <3 annyira hogy ő vált nekem a legfontosabbá a világon. Miatta keltem fel minden reggel. De október 10-ét sose felejtem el. Vége lett a kapcsolatunknak, a távolság miatt. Fanni nem bírta ki hogy nem láthat, kiölte belőle a szerelmet a távolság. Ennek ellenére barátok maradtunk, ugyanúgy beszélgettünk minden nap. Én minden nap csak sírtam. Még gép előtt is. Annyira más volt vele barátként, mintha nem is vele beszélnék... Aztán kisebb akadályok után, november 5-én eljött első tali. Rögtön kétszer is megcsókoltuk egymást, és Fanni újra belém szeretett! Mindenkinél boldogabb voltam (: dec 17-én ellógtam hozzá, szüleim tudta nélkül, az a nap is életem legszebb napjai közé tartozik <3. De két hétre rá, 2012 jan 1-én Fanni 1 hetes teljes flegmaság és szomorúság után újra szakítot velem. Később kiderült egy másik internetes barátja miatt. Én már nem bírtam, hogy újra csak barátok legyünk, ezért lezártam mindent kettőnk között. Írtam neki fb-n egy hosszú üzenetet, amiben leírtam mindent, hogy nem bírok vele barátként lenni, annyira szeretem. Leírtam, hogy ezek után is szeretem és ha úgy érzi, hogy még mindig érez irántam vmit, másik fb-mre írhat nyugodtan. Nem hívtam, nem küldtem üzit, nem mentem fel msn-re, se fb-ra. Négy nappal később reggel kaptam tőle egy üzit, ami így szólt: hiányzol:c aznap este géphez ültem, fb-n írt nekem ott is egy levelet. Kiderült, sajnálja nagyon a dolgot. Kiderült még is engem szeret, én kellek neki. Mivel nekem tényleg ő a legfontosabb, és tényleg ő életem szerelme, visszafogadtam, megint. Nevezhet bárki idiótának, én ezt igaz szerelemnek hívom. Részemről ő a tökéletes. Azóta minden rendben van köztünk, talizunk havonta egyszer, boldogok vagyunk, és én minden napnak örülök amit vele töltök, és bármi történjék, örökké szeretni fogom. Szeretlek Fanni!<3

A szerelmes történetet beküldte: Adresz