13 éves vagyok, amikor elkezdődött az iskola megláttam azt a fiút, folyamatosan szemeztünk egymással és ez így ment nap mint nap. Minden este rá gondoltam, kimentem néztem a csillagokat és akkor csak egy kívánságom volt: "Bárcsak itt lenne velem!"
A fiúval nem sokkal később elkezdtünk beszélgetni a facebookon nagyon sok közös volt bennünk, de minden nap egyre többet találkoztunk, olyan is volt mikor elhívott sétálni. Csak barátként tekintett rám, de én nagyon belezúgtam, bármit megtettem volna érte. A fiú másnap elkezdett piszkálni a suliba. Gondoltam, hogy ez valami jel lehet már. Kis idő elteltével feltette facebookon a kérdést "lennél a barátnőm?" már réges rég erre vártam, de nagyon féltem, hogy csalódni fogok benne, ezért nemet mondtam, amit mára már nagyon megbántam hiszen még mindig nagyon szeretem őt és úgy érzem nem tudom őt soha elfelejteni. Minden percben rá gondoltam, vele álmodtam. Átbukott az osztályomba, egyedül ülök és van amikor mellém ül. Van amikor rám mosolyog, olyankor a fellegekben járok.
Volt egy osztálybulink ott volt a fiú is és elhívott táncolni. Én elmentem vele táncolni és nagyon jól éreztük magunkat. Az osztálytársaim az hitték, hogy együtt járunk, de sajnos nem így van. A mai napig nagyon szeretem őt és minden percben rá gondolok, bármennyire is próbálom gyűlölni, egyszerűen nem megy, nagyon szeretem, csak már soha nem lehet az enyém. :( Még most is úgy érzem, hogy van remény, mindig csak reménykedem benne. Sokan azt mondták, hogy nem illünk össze, a pletykák miatt kezdenek különválni útjaink. Soha nem fogom feladni, bárki is áll közénk mindig szeretni fogom őt. :(
A szerelmes történetet beküldte: By. G