Egy táborban láttam meg őt. Soha nem gondoltam volna, hogy egy táborban leszek szerelmes. Még csak 13 éves vagyok, és eddig akárhányszor voltam táborban, minden fiú cigarettázott, és energiaitalozott. Voltak köztük 10 évesek is. Az idén egész más volt.
Most is majdnem minden fiú dohányos volt, de volt 4 kivétel. A 4 kivétel egyike a Szerelmem. Már ott helyesnek tűnt, de nem volt alkalmunk beszélgetni. Szerintem kicsit bátortalan a lányokkal, de nem bánom. Többször is észrevettem hogy néz hosszú másodperceken keresztül. Csak azt bánom, hogy első este táncház volt, és nekem kellett volna fiút választani de nem választottam Őt. :( Amikor hazajöttem, bejelöltem a facebookon, de féltem, hogy nem is emlékszik rám. Nagyon boldog voltam, amikor visszajelölt. Nagyon keveset van fent, ezért csak egy héttel később kezdtem el chatelni vele. Először kicsit ideges voltam, szerintem ő is, mert nagyon komoly volt. Mennem kell. Köszönöm. Azóta már csak megyek, és köszi. Amikor beszélni kezdtem vele, mondta, ( mert most kilencedikes) hogy hová fog menni továbbtanulni. Én most vagyok nyolcadikos. Nagy meglepődésemre oda ment, ahová én is készülök, már negyedikes korom óta. Sok mindent megtudtam róla. Ugyanazokat a filmeket szereti, amiket én. Rocker vagyok, ő inkább a komolyabb zenét szereti, de ez nem baj, mert szereti a Kárpátiát, ami nekem is nagyon régóta nagy kedvencem. Olvasta a kedvenc könyveimet is. Minden szempontból összeillünk. Bár ez júliusban volt, azóta nem találkoztunk, és az iskola miatt csak hetente chatelünk, de mindketten türelmesek vagyunk. Ő este ötkor ér haza péneken is a suliból, tehát nem megoldható, hogy találkozzunk, de én várok rá. Nem is lenne jó, ha most felvételi előtt nem a tanulás lenne a legfontosabb, hiszen tudja hogy ez nekem milyen fontos, mert tavaly neki is ilyen fontos volt, és ez kell ahhoz, hogy jövőre együtt lehessünk.
A szerelmes történetet beküldte: Bella