Szerelmes történetek
Az én történetem, 2010 novemberében kezdődött, amikor egy hozzánk közel lakó srác hazakísért. Az úton sokat beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk és elköszönéskor kért tőlem egy puszit. Attól a naptól kezdve minden nap kaptam tőle sms-eket.
Bippelgetett és ha összefutottunk beszélgettünk és mindig mosolygott rám. Ez 2011 áprilisáig így tartott, amikor kertipartyt szervezett, amire engem is meghívott. Egy egész napot töltöttünk együtt, s nagyon kedves volt. Úgy éreztem, hogy közelebb kerültünk egymáshoz.
Az elkövetkező napokban nagyon sokat gondoltam rá, s alig vártam, hogy vele lehessek. Néhány héttel később véletlenül a fülembe jutott, hogy külföldre készül dolgozni és egész nyáron nem lesz itthon. Nagyon elszomorodtam, s napokig sírtam miatta, de neki nem mondtam meg, hogy én tudom hova készül. Két nappal az indulás előtt kihívott, leültünk a padra, megfogta a kezem, s elmondta, hogy ő elmegy, de minden héten fogunk beszélni. Nekem közben potyogtak a könnyeim. Mikor mindent elmagyarázott, letörölte az arcomról a könnyeket és megpuszilt, majd megölelt és elköszönt. Még külföldön volt, majdmen minden héten írt egy sms-t vagy felhívott. Egyik nap aztán kaptam tőle egy sms-t, hogy úton van hazafele, mert eltört a keze. Kettős érzelmek tomboltak bennem: örültem, hogy újra láthatom, de szomorú is voltam a keze miatt. Hazaérése után egy nappal rámbippelt, én visszabippeltem aztán semmi. Ez épp egy szombati napon volt. Vasárnap délután templomba mentem és a park egyik padján megpillantottam őt egy másik lánnyal. Összeszorult a szívem, s azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy hátha van rá magyarázata.
Pár nappal később kaptam egy sms-t az egyik barátnőmtől, hogy azzal a lánnyal jár, akivel vasárnap láttam. Nagyon megbántott, de abban reménykedtem, hogy nem fog sokáig tartani. Ettől kezdve nem tudtam rá ugyanúgy nézni, s ezt ő észre is vette, s üzengetett a csajtól, hogy nagyon sajnálja a barátságunkat és azt, hogy én félreértettem a jeleket, mert ő soha semmit nem akart tőlem barátságon kívül. Soha nem válaszoltam neki, megpróbáltam elfelejteni. Egy évvel később a csaj megcsalta és szakított vele. Bár még mindig fájt, úgy éreztem, hogy újra van esélyem nála. Újra sokat beszélgettünk, s ismét kialakult köztünk egy barátság, de ez már nem volt olyan mint régen. Ő nagyon megváltozott. Ha olyan a kedve és csak ketten vagyunk, akkor felszabadultabban tudunk beszélgetni és nevetni, de ha valaki van a közelben vagy rossz a kedve, akkor csak éppen köszön és...ennyi. Viszont két napja ismét külföldre utazott, s csak 2 hónap múlva jön haza.
Most nagyon szenvedek, mert nagyon hiányzik. Szerintetek leszünk mi együtt valaha?
A szerelmes történetet beküldte: Nina
