16 éves vagyok és tudom furcsán hangzik és ésszerûtlennek, de beleszerettem egy 24 éves fiúba, ráadásul külföldön lakik. Igazából ez barátságnak indult, de én minél jobban kezdtem megismerni annál jobban megkedveltem s végül beleszerettem. Úgy ismerkedtünk meg, hogy én kiutaztam egy koncertre, mint utólag kiderült ő játszott az előzenekarban, ő volt a gitáros, persze ezt csak utólag tudtam meg.
Nagyon megtetszett a zenéjük, így rájuk kerestem a neten és megtaláltam a nevét. Gondoltam nem árthat ha bejelölöm, ő vissza is jelölt engem. Én nagyon szerettem/szeretek rajzolni főleg szén rajzokat készítek és nem akarok egoistának tûnni, de tényleg jól megy. Neki nagyon megtetszettek a rajzaim, így rám írt. Elkezdtünk beszélgetni és végül kérte, hogy rajzoljam le őt. Mondtam neki, hogy holnapra készen is lesz. Nagyon örült neki. Elkészítettem a rajzot és lefényképeztem majd elküldtem. Nagyon tetszett neki és én is örültem, hogy valaki ennyire értékeli a munkámat. Elkezdtünk beszélgetni és éppen kezdtem kicsit megismerni amikor kiderült, hogy a sulival pont abba a városba utazunk ahol lakik. Gondoltam elmegyek és szóltam is neki és erre ő rögtön rá vágta a kérdést - Nem akarsz találkozni? Én persze rögtön igent mondtam. Akkor még barátként tekintettem rá, hiszen alig ismertem. Tény, hogy nagyon helyes srác (szerintem), de akkor is beleszeretni attól még nem fogok, én a lelket többre értékelem. Kérdeztem tőle, hogy hol találkozzunk, mondta hogyha odaérek hívjam fel és megadta a számát. Eljött a várva várt nap, az utazás. Persze jött velem anyukám is és a barátaim is és még pár ember. A találkozó aznap este volt ahova csak én az anyukám és két jóbarátom jött el. Persze napközben végig telefonálgattunk felhívott legalább háromszor. Aztán végre este összefutottunk. Neki eljött a legjobb barátja (aki egyébként az együttesében az énekes egyben basszeros). Nagyon jól elbeszélgettünk és felajánlották nekem, hogy csináljak szénrajzokat az új videóklippbe. Én persze elfogadtam, mindezt ingyen, semmit nem kértem érte, aztán tovább beszélgettünk és szóba jött, hogy lesz egy nagykoncertjük amire elmehetnék. Én mondtam, hogy szívesen, aztán folytattuk a beszélgetést, végül meghívott engem és a barátaimat plussz anyukámat egy sörre és pizzára.
Sajnos hamar elment az este és el kellet búcsúznunk. Nyár volt és szinte minden nap beszélgettünk (facen) egyre jobban megismertem és egyre jobban megtetszett és ugyebár szerelmes lettem. Nagyon sok közös dolog volt, amit mind a ketten egyaránt szerettünk. Figyelmes volt velem és kedves, aztán kicsit komolyodott a dolog megírtam neki, hogy szeretem (persze mint barát) és ő is visszaírta. Kérdezte, hogy nem akarok e majd vele aludni ha legközelebb megyek, amire persze mondtam, hogy de, igen. Ezt akkor még baráti butaságnak néztem, de azóta már máshogy tekintek rá. Nemrég jártam nála ismét (ez 5 hónappal az első találkozásra rá történt). Amikor találkoztunk és ő meglátott elkiáltotta magát és átölelt szorosan. Nagyon boldognak tûnt és én is az voltam. Úgy mentem ki, hogy megmondom neki, hogy én szeretem és vele szeretnék lenni, de sajnos nem volt rá lehetőségem, mivel az unokatesóm eléggé durván bánt vele és velem is (szét szakított minket), de mindezek elött sokat beszélgettünk nevetgéltünk, kértem, hogy írjon a rajzra valamit (amit róla rajzoltam) és ő ráírta a nevét az enyémet és hogy a legjobb barátom =). Aztán az énekes srácot is lerajzoltam és kértem, hogy ő is írja alá nekem, alá is írta és akkor a fiú kikapta a tollat a kezéből és rárajzolt egy szívet, én elmosolyodtam és ő is. Meg akart hívni egy italra, de mondtam, hogy sajnos nem ihatok alkoholt, mert még mindig beteg vagyok. ő nagyon elszomorodott, tudott a betegségemről mivel én mindent őszintén elmondtam neki, ahogy ő is nekem. Ekkor átkarolt megpuszilta a homlokom és azt mondta: Én segítek neked, csak szólj. (Ez örökre megmarad bennem.) Tovább beszélgettünk, hülyéskedtünk, aztán unokatesóm berágott rá. Ellökte tőlem és engem is ellökött, akkor nagyon mérges lettem, szegény fiú nem tudta mi történik és én sem. A fiú jött utánam átölelt és kérdezte mi a baj, én mondtam neki, hogy unokatesóm mérges rá, mert ölelget és puszilgat, de én nem bánom. Erre csak mosolygott, jó erősen magához szorított és adott egy nagy puszit. Elbúcsúztunk egymástól ami nagyon fájt, mert olyan volt mintha széttéptek volna bennünket. Én a fiún észre vettem valamit, mintha ő is szeretne. Az a sok ölelés a puszi meg a sok közös kép amikor átkarol és fogja a kezem és az az őszinte mosoly az arcán... Reménykedem benne, hogy ő is szeret engem úgy, ahogy én őt. Mivel a koncerten nem nyílt alkalmam elmondani neki mennyire szeretem és nekem már ő több mint egy barát, ezért megírtam neki levélben pár napja. (Még nem jött válasz.) Aggódom, hogy talán nem is szeret és tényleg csak barátként tekint rám, viszont egy reménysugaram van. Nemrég elkezdtem beszélgetni egyik barátjával aki azt mondta nekem, hogy nyáron sokat mesélt rólam neki és hogy nagyon kedvesen és hosszasan beszélt. A barátja csak ennyit mondott nekem: Szeret téged, én tudom jól. Hiszek neki, hiszen csak ismeri. Szóval a levelet illetően lehet, hogy meglepte és nem tud még mit írni rá vagy csak nagyon elfoglalt (a levelet egyébként látta).
A fiú messze lakik tőlem, 400 km-re és én nagyon szeretem őt, mindennél jobban, bármit megadnék érte. Az ő érzéseit még nem tudom, sajnos. Lehet hogy más az anyanyelvünk, de én szinte majdnem perfekt beszélem az ő nyelvét, ez nem okozhat gondot. Engem a korkülönbség sem zavar, hiszen ha valakik igazán szeretik egymást nem számít a kor csak a lélek legbelül.
Szerintetek van esélyem rá, hogy valaha is összejöjjünk és vele is maradjak? Még egy ilyen figyelmes, odaadó, kedves, srácot nem fogok találni, mint ő. Segítsetek nekem, kérlek adjatok reményt, hogy összejöhet a dolog.
Lehet, hogy én kiköltözöm oda, mivel imádom azt az országot, de ez korán sem biztos, de nekem már tervben van.
Köszönöm hogy leírhattam ezt, és várom a segítségeteket.
Nagyon fontos lenne nekem, hogy sikerüljön, segítséget várok, mert már nem tudok kihez fordulni.
A szerelmes történetet beküldte: AutumnRose