Van egy srác, akiért meghaltam volna... Első látásra szerelmes lettem belé, persze ő az ilyen "rossz fiú" és hát nagyon sokáig szerelmes voltam belé...évekig. Ezt a fiú is tudta, de nem nagyon törődött vele, hiszen nálam jobb lányokat is megkapott.
Egyszer amikor szakítottam a barátommal, sírva mentem haza...és hát pont ott volt nálunk. Én nagyon örültem neki, de a volt pasim miatt még sírtam sokáig...ő megvigasztalt. Másnap is eljött, és elképesztően örültem neki.
Megkérdezte hogy járok-e vele, de nem-et mondtam, mert még a másik fiút "sirattam". A fiú harmadnap is eljött, és megint megkérdezte, és megint nem-et mondtam, mert úgy gondoltam, hogy ha tényleg szeret, akkor "harcolni" fog értem, és nem dob ki az első hét után, úgy, mint a többi barátnőjét.
Nem így történ...feladta, és nem jött el többször.
Ha még abban a tudatban éltek, mint én, hogy küzdeni fog értetek a szerelmetek, tévedtek. Ha egy ilyen lehetőség akad, meg kell ragadni, és nem elvárni, hogy elmenjen.
Mai napig bánom, hogy nem mondtam igen-t!
A szerelmes történetet beküldte: ( :