Szerelmes történetek
A történetem biztosan nem egyedülálló, azt hiszem sok lánnyal megtörtént már az, ami velem. Jelenleg 20 éves vagyok, egyetemista. Mindig is tartózkodtam az internetes ismerkedéstől, de egyszer valami történt velem, ami megváltoztatta a véleményem. Egy nap rám írt egy ismeretlen fiú, ismerősnek jelölt.
Velem egykorú. Elfogadtam, gondoltam később megnézem ki ő. Rám írt, sokat beszélgettünk. Nagyon megragadott a szerénysége, őszintesége, kedvessége. Csak szimplán beszélgettünk. Azért jelölt be, mert érdekesnek találta a képemet. Pont egy csalódáson voltam túl, és ő is. Vigasztaltuk egymást. Nagyon jó barátokká váltunk. Nem volt semmi flörtölés, ezt amúgy is elítélem. Folyton a neten voltam, és vártam, hogy lépjen már fel ő is. És mindig rám írt. Olyan jó baráttá vált. Pár hónap után azt mondta, megszeretne ismerni közelebbről. Ő messze lakik tőlem, távol van egyetemen is, de azt mondtam a távolság az igaz szerelmet csak erősíti. Annyira megszerettem, hogy sírtam, ha nem tudtunk beszélni. Egy idő után aztán keveset jött fel a netre, nagyon ritkán írt nekem, de azzal magyarázta, hogy nincs sok ideje. Bocsánatot kért ezért. Aztán volt, amikor kint ült a hidegbe az egyetem udvarán, csak hogy velem tudjon beszélni. Meg is beszéltük a találkozót, majd én megírtam neki, hogy milyen fura, hogy egymásba szerettünk, milyen szép. Később valahogy kiderült, hogy még mindig szereti a volt barátnőjét, és hogy vissza menne hozzá, ha az visszafogadná. Ez nagyon összetört. Ő kérlelt, hogy ne sírjak ezen, Ő szeret engem, egy kincs vagyok neki, nálam jobbat nem kaphat a földön, csak össze van zavarodva. Megszakítottam vele a kapcsolatot, mert végig szerette a régi lányt, és engem arra használt fel, hogy elfelejtse őt. Majd ahogy a napok teltek, helyre jöttem én is, és újra írt, bocsánatot kért, és beszélgettünk. De megint nem volt rám annyi ideje, mint azelőtt. Nem írta többé, hogy szeret, csak néha rám írt és ha szomorú voltam, vigasztalni próbált, de nem mondta hogy szeret és kezdjük elölről. Azt mondtam Neki, jobb ha megszakítjuk a kapcsolatot, mert így én nem bírom tovább. Annyit írt erre, hogy ő nem akarja hogy ne beszéljünk. De nekem hiányzott, hogy nem szánt rám időt, és nem mondta hogy szeret. Azt mondtam, hogy jobb, ha itt megállunk. Azóta nem beszélünk, már eltelt majdnem 3 hónap. Nagyon hiányzik, mindig eszembe jutnak a vicces szavai, a kedvessége, hiányzik Ő maga, de nem keres, emiatt én sem írok neki, mert ha fontos lennék számára, keresne. Mondtam Neki, hogy az a baj, hogy nem szám rám elég időt, és így az látszik, hogy nem szeret, de ő elvből rossznak tartotta a sok netezést, ezzel magyarázta, hogy nincs fent mostanában. Szerintem ha egy fiú szeret, nem enged el. Úgy tűnhet az én hibám is, hogy elment, de ő nem keresett engem, és nem szánt rám időt. Most azóta is össze vagyok törve emiatt, és nagyon szeretem, de elfogadom, hisz ez maradt nekem, a nélküle való tovább lépés.
A szerelmes történetet beküldte: marcsi
