Volt egy fiú, akinek az a neve Bálintka. Már lassan egy éve szeretett, és én mindig, mikor megkérdezte, hogy járunk-e akkor azt mondtam, hogy nem tudom. Én szó szerint csak játszadoztam a szívével. Május volt, mikor azt mondta, hogy utolsó lehetőségem van, hogy lehessen ebből a kapcsolatból valami.
Akkor hirtelen mintha egy villám csapott volna belém, megszerettem, és végül kimondtam neki az igen. Május 8-tól jártunk és június 15-én szakítottunk, mert megcsaltam előző este a legjobb barátjával. Nagyon bántott következő nap a dolog, és azt sem értettem, hogy mért is csináltam ekkora hülyeséget. Ráadásul mikor megkérdezte, hogy megcsaltam-e azt mondtam, hogy dehogy is. De végül valaki elmondta neki és így nem csak a kapcsolatunknak hanem a barátságunknak is vége lett. Nem szólt hozzám, más lányokat ölelgetett, és úgy tett mintha semmi rossz nem történt volna. Én persze egész nap sírtam, és próbáltam bocsánatot kérni tőle, de ő nem hallgatott rám; persze meg is értem miért. Aztán június 19-én lehívtam sétálni és megbeszélni a dolgokat. Pont időben ott volt a házunk előtt, és ezt nagyon bíztató dolognak tartottam. Leültünk egy padra, és akkor mondta, hogy mondjam amit akarok, és a legelső mondatom az volt hogy: Ne haragudj rám kérlek. Nagyon szeretlek és megígérem ilyet többé nem fogok tenni. Ő felállt és megkérdezte hogy szeretem-e, én azt mondtam hogy igen, és megcsókolt. A szívem szó szerint a torkomban dobogott, és nem tudtam elhinni hogy ez tényleg megtörtént. De sajnos ennek a gyönyörű álomnak két nappal később vége lett. Azt írta facebook-on, hogy ne sírjak, meg semmit ne csináljak magammal, de nem tud bízni bennem, és hogy ebből később majd még lehet valami de most nem. Július van, és most kezdünk újra jóban lenni. Én nagyon remélem, hogy ebből még lehet valami.
Szóval mindenkinek csak azt tudom mondani, hogy ne csaljátok meg a barátotokat/barátnőtöket, mert csak ti szenvedtek a lelkiismeret furdalástól, és nektek még rosszabb lesz mint a partnereteknek. :S
A szerelmes történetet beküldte: Dzsudzsi.(: